Teenager vállalkozó a Rákócziban

Az etikus vállalkozói ismeretek órák keretében - még a téli szünet előtt – egy különleges vendégelőadót hallgathattunk meg a 10.T osztállyal közösen: a CLMB Belts alapítóját. Péteri Zsombor, a Közgazdasági Politechnikum 11. osztályos tanulója tizenéves kora ellenére vállalkozónak mondhatja magát. Használt mászókötelekből készít öveket. Kezdettől fogva ő maga varrja őket, ma már egy segítővel dolgozik. Kb. 20 perc alatt készül el egy ilyen öv, és 9000 Ft körüli áron tudja értékesíteni őket. Zsombor egy nyitott, korához képest érett fiatalember, aki meglehetősen jó tanácsokkal látott el minket. Nagyon ügyesen építi a karrierjét, hiszen egészen gyorsan, egy briliáns ötletből kiindulva jól működő és fejlődőképes vállalkozást épített fel. Érdekes volt hallani, hogyan indult el hobbiból a vállalkozása, és milyen út vezetett odáig, hogy még a Forbes magazin is írt róla. Látszott rajta, hogy szenvedélyesen csinálja, amit csinál, és a kezdeti nehézségek ellenére sem adta fel. Meghallgathattuk, hogyan talált rá az első vásárlóira, milyen nehézségekbe ütközött, és hogyan szerelte le a konkurenciát. Ahogy elmesélte a történetet, az nagyon motiváló volt, mert elhittem: ez velem is megtörténhet, a jövőben akár én is képes leszek sikeres vállalkozást indítani.

Megfogott az előadásban az is, hogy képes volt a hobbiját és mászó szenvedélyét egy jövőbeli megélhetési forrássá tenni ilyen fiatalon! Ha valami kipattan az ember fejéből, merje megvalósítani, így megvan az esély rá, hogy pozitívan süljön el a dolog. Zsombor korombeli, szimpatikus, és okosan manőverezi magát a kisvállalkozók világában. Maga az előadás is dinamikus és jókedvű volt. Beszédstílusa és közvetlensége alapján olyan volt, mintha egy barátom adott volna tanácsot nekem. Köszönjük Gyarmathy Beatrix és Fábián Nikolett tanárnőknek a szervezést. Összességében tanulságos és értékes előadás volt, örülök, hogy meghallgathattam.

Forbes

clmb_forbes

Kalmár Balázs, Fórián Zsombor, Vass Bernát és Németh Lóránt, 10.C 
 

Januári Kultúr guide

 

Könyvek 

F. M. Dosztojevszkij – Fehér éjszakák      

A tökéletes téli, még-pont-nem-nyálas, hólepte kabátos szerelmi történet, ami, (hogy a csöpögősebb kifejezéssel éljünk), megmelengeti a szürke januárban átfagyott sziveket.  Dosztojevszkij elbeszélése két magányos pétervári lakos rövid, mégis nagyon meghatározó és őszinte kapcsolatán vezet végig minket négy, a hidegtől csillogó éjszaka alatt. Tele ablakonkinézős, viszonzatlan vágyakozással, ömlengős vallomásokkal, a vacogó városban való reménytelen bolyongással és kínosan ismerős érzelmekkel. Rövid, ütős, meseszerű és ideális a világfájdalmas, önsajnáltató romantikusok számára, akiknek valahogy soha, semmi se jön össze.

Jeanette Winterson – Nem a narancs az egyetlen gyümölcs 

A Narancs az írónő első regénye, amiben gyerekkoráról számol be egy nagyon puritán, pünkösdista háztartásban, ahol az iteratív Bibliaolvasások, a csigaölő vegyszer szúrós szaga, a lágytojásos pirítósíz és az ebédutáni kötelező istenfélés szövi meg a mindennapokat. Jeanette Winterson vallomásosan őszinte, biblikus szövegekből, varázsmesékből építkező jellegzetes memoárstílusában eltolmácsolva nyerhetünk betekintést egy életszagú, szorosan összekovácsolt közösségbe, amiben a hol bosszantó tényezőt, hol menedéket jelentő felnőttek elementáris megszólalásai, magvas (vagy kevésbe magvas) mondásai tekeregnek körbe minket, és észrevétlenül, ecsetsuhanásként, halkan, de szigorú hanggal szólnak bele mind egyenként a folyton épülő, fiatal személyiségbe. A regény központi szereplője az anya, akinek árnyalt, ellentmondásos személyisége – fagyos ridegsége, de valahogyan néhol mégis szimpatikus gyakorlatiassága, határozottsága is hozzájárul a könyv alapélményéhez, amely szerint senki és semmi se igazán jó és semmi se igazán rossz. Jeanette Winterson líraiságtól túlcsorduló Bildungsromanja a gyerekkor (túl?) akkurátus beszámolója, a bibliai utalások hazug enciklopédiája és a szapphói irodalom narancshústól maszatos gyöngyszeme.

Filmek

Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966)

Jiří Menzel „coming of age” filmje a csehszlovák új hullám kvintesszenciális darabja, mely a mai napig releváns, szórakoztató és elgondolkodtató. A film egy vidéki vasútállomás elszigetelt mikrokozmoszában játszódik, melyet abszurd, de hétköznapi karakterek színeznek, akár a film főszereplője, egy tipikus antihős, az ügyefogyott tejbetök Milos, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy végre egy lánnyal érintkezzen. A film sokáig könnyed, groteszk irónia és játékos humor fűszerezi, de tragikus fordulatot vesz, mikor a fiatal fiú egy partizán művelet résztvevőjévé válik. Az alkotás a mindennapi erotikát allegóriaként használja, párhuzamba vonja a szexuális és politikai érettséget és több rétegen megjeleníti a felnőttségre való igényt. Emellett burkoltan kritizálja a politikát, a vasútállomás együgyűséget és szakmai impotenciáját az egész országra kivetíti. Továbbá, mint sok egyéb kortársa, rendkívül humanista film: egy kis ember áll a középpontban, kit a nagy történelem magába gyűr és bemutatja, hogy az ember nem hősnek születik, hanem a véletlen gyanánt válik azzá.

Ernelláék Farkaséknál (2016)

Hajdu Szabolcs rendkívül színházias kamaradrámája korlátozott finanszírozással készült el a rendező otthonában, valódi családja közreműködésével. Voyerisztikus látószögből teríti a néző elé a feszült családi konfliktust. Farkas és Eszter, egy értelmiségi házaspár egy bájos és tágas polgári lakásban élnek gyerekükkel, Brúnóval, kinek nevelése kapcsán számos ellentét merül fel. Egy átlagos nap, miután a vendégek hazamentek váratlanul megjelenik Eszter testvére, Ernella és családja, akik frissen tértek haza Skóciából. Farkasék felsőbbrendűségi komplexusa, a toxikus maszkulinitás a családon belül, a pénzügyi problémák, a gyereknevelés nehézségei és a mélygyökerű testvéri fájdalmak mind a felszínre kerülnek ebben a zárt közegben és egy fullasztó érzetet adnak a filmnek. Intim és pszichologikus jelleme beinvitálja a nézőt, olyan, mintha a sarokból leselkednénk és szimatolnánk a budapesti intellektuális családok titkai után.

 

Programok

Angyalok és építészet – Makovecz Imre 90 - Műcsarnok

Lehet-e építészet spiritualitás nélkül? Milyen egy építész, aki hisz az angyalokban? Hiszek benne, hogy az építészet egy elkerülhetetlen lelki dolog és ezért imádtam gyerekkorom óta Makovecz épületeit. Folklórból, mendemondákból, ókeresztény legendákból merített és alkotásai szinte élő entitások.

A kiállításon megtekinthetőek a művész tervrajzai, modellei és számos kép az „épületlényekről” és az azokat megálmodó „lényről”, Makovecz Imréről.

További részletekért látogass el a Műcsarnok weboldalára!  Műcsarnok

Vihar előtt – Tajvan a múlt és jövő határán – Ludwig Múzeum

A kiállítás 20 művész munkáján keresztül térképezi fel Tajvan állapotát, különös hangsúlyt fektetve a természetre, az őslakosok örökségére, a gyarmatosítás hagyatékára és a technológia fejlődésre.

További részletekért látogass el a Ludwig Múzeum weboldalára! Ludwig Múzeum

Képzőművészet

Petre Otskheli (1907-1937) munkássága

Petre Otskheli, a grúz modernista jelmez-és díszlettervező, aki műveivel nem csak valami újszerűt és magával ragadót hagyott maga után, hanem forradalmasította a grúz színházat és összművészetet, közelebb mozgatva a tömegeket az absztrakt artisztikus nyelvhez. Sokan megkérdőjelezték, hogy elképesztő tehetsége miatt miért nem hagyja el a színházi életet és kezd el dolgozni független művészként, de valójában Otskheli itt talált otthonra, az ország legnagyobb sztárjaival dolgozhatott és modellként használhatta a grúz dráma karakteres világát.

 

Zene

Regina Spektor – Soviet Kitsch

Csinszka – Transformania

Black Box Recorder - The Facts Of Life

Jazzonia – Little Boy Don’t Get Scared

 

   

Versek

Pilinszky János – Négysoros

Alvó szegek a jéghideg homokban.

Plakátmagányban ázó éjjelek.

Égve hagytad a folyosón a villanyt.

Ma ontják véremet.

 

Tóth Krisztina – Szilveszter

Hát elkergettem ezt az évet is,

hónak öltözve most megy éppen el.

Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,

de minden rendben mégis: létezel, 

 

képzelt és fogható helyek

határán ott egy másik este,

és most, hogy gondolatban néztelek, 

csupa idegent láttam benne, 

 

de én is, ha a táskám kipakolnám,

csupa idegen holmi volna:

zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,

egyáltalán, felismernél-e róla?

 

Mondanád-e cipőmről kapásból,

hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy

fogasra akasztott kabátból,

vagy még előbb, még mielőtt belépek? 

 

Mintha tükörből nézném a szobát:

milyen tágas és ismerős idegenség,

nem lévő másik életem - át

kéne aludni ezt az estét

 

aludnom kéne súlyos évekig.

Merülj, merülj, ne juss eszembe,

hogyha a nevem kérdezik,

ne gondoljak a te nevedre.

 

Dylan Thomas – És nem vesz rajtuk erőt a halál

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.

És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
(Kálnoky László fordítása)

Radócz Emma 11.T és Tóth Lujza 12.B 

 

 

Decemberi események

 

Decemberben az egyik program a másikat követte a gimnáziumban, sőt, szombati programok és munkanapok színesítették a hónapot. Képes beszámoló következik.

Tavalyhoz hasonlóan ismét két mikulás és megannyi krampusz járták be a gimnáziumot december 5-én. Áron és Geri számos krampusz segítségével osztogatta az ajándékokat a termekben és a folyosókon.

December 6-án volt a végzős évfolyam szalagavató bálja a Ludovikán, erről itt olvashatjátok az egyik 12-es diák személyes beszámolóját:szalagavató_rfg

A december 13-i szombati munkanapon a Rákóczi „kitelepült”. Szinte valamennyi osztály a Hifeszten vett részt (a Rákóczi a Hischool partneriskolája), ahol színvonalas előadásokat, bemutatókat láthattak a diákok és tanárok egyaránt.

December 15-én került sor a Nyelvek karácsonyára és a nagy hagyományra visszatekintő Római lakomára. Ez utóbbi a rákóczis latinos közösség rendezvénye, és idén kiemelkedően sok egykori diákunk jött vissza ünnepelni, alig volt hely a latinteremben. A finom falatokat a 9.A osztályos diákok római kultúrtörténeti prezentációja vezette fel. A Nyelvek karácsonyán a játékoké, az éneké, a jó hangulaté és természetesen a finom süteményeké volt a főszerep.

A 11.T osztály karácsonyi zacskócserét szervezett az iskolai könyvtárban

December 19-én volt az iskolai karácsony. Az ünnepi műsort ezúttal a 11.HR osztály tartotta. Formabontó volt már a tornaterem berendezése is, hiszen a tanári kart és a végzősöket leszámítva a diákok többsége a földön foglalt helyet. Az előadás egy átlagos magyar család karácsony estéjét mutatta be, veszekedésekkel, kibékülésekkel, kötelező menüvel, poharazgatással. A műsort az utca emberével készített videó egészítette ki. Köszönjük a 11.HR osztálynak és Fábián Viktor tanár úrnak az ünnepi megemlékezést! Az iskolai karácsony a teremdíszítési verseny eredményhirdetésével zárult. Idén a 9.T osztály végzett a harmadik, a 12.B osztály a második, és a 10.A osztály az első helyen. Gratulálunk a 10.A osztálynak, amely ezzel megnyerte, és egy éven keresztül őrizheti a Rákóczi-reliefet. A téli szünet előtti utolsó tanítási napot az osztálykarácsonyok zárták.

A 10.A osztály a győztesnek járó jutalomtortával

Boldog karácsonyt mindenkinek! 😃

Fotók: Daru Anita, Dr. Havassy András, Hortobágyi Péter

Fehér limuzin, szalagavatók

Múlt szombaton volt a tizenkettedik évfolyam régóta várt és rettegett szalagavató bálja. A nap egy túl korán kezdődő, végigásítozott főpróbával startolt, ahol farmerre vet abroncsok, lila hajcsavarók és kósza cowboykalapok alkottak szerény díszletet. A próba után mind sietve távoztunk, ki-ki a maga dolgára – fodrászhoz, sminkeshez, utolsó pillanatra besuvasztott ruhaigazításra, vagy csak egyszerűen haza pihenni. A rohamos készülődéssel és stresszes családi indulásokkal megtarkított délutánt magunk mögött hagyva végre megérkeztünk a helyszínre, ahol kezdődhetett a lényeg: az ünnepség. 

Az esemény zenei produkcióval kezdődött az évfolyamtársaink tagságában is büszkélkedő együttestől, ami, hogy úgy mondjuk: megmozgatta a hajkoronákat. A méltó megnyitás után következett a kisestélyis szalagtűzés. Az osztályok saját választású zenére topogtak oda a helyeikre, láthatólag nagyon ügyelve, hogy ne lépjenek ki a szépcipőből. Itt felavatták a címben már említett (!) szalagokat, illetve évfolyamtársainktól, igazgatónőnktől hallgathattunk szívhez szóló beszédeket. A dicsőségből hirtelenjében kizökkentve, a péntek esti káplárhangulatú öltözőben kapkodtunk magunkra a keringőruhákat, amik révén mind válhattunk habostortává egy szerény tíz-húsz percre. A későbbi osztálytáncok során láthattuk kiöregedett tizenkettedikeseinket a vadnyugaton kaktuszpálinkát kortyolgatva, melegítős hip-hoptáncok közepette, az amerikai álom csillogós ruháiban, reptérszagú bőröndöket gurítgatva és hát persze felrázva, nem keverve. A bál legvégén egy zseniális tanártánc következett, és a szülőkkel való „keringésre” is sor került. 

Az este végezetéül csillogó-villogó-lüktető partybusz közvetítésében állítottunk be a Brandusban rendezett afterre, ahol kékes-pirosas fénykavalkádban, kéz elől elkapkodott üdvözlőitalokkal, az előbbieknél jóval kevésbé szofisztikált tánclépésekkel és tequilaszagú rossz döntésekkel búcsúztattuk a gimnáziumi éveink szalagtalan időszakát. (Még máig próbáljuk kipihenni.)

Tóth Lujza 12.B  

Koriszezon

 

A tél beköszöntével a legnépszerűbb testnevelés órai program a korizás lett. Főleg, hogy ha emiatt esetleg egy-két tanóra el is maradhat...Rákóczis csoportok előszeretettel mennek korcsolyázni a Városligetbe, vagy a közeli Marczibányi téri korcsolyapályára.

"A decemberi hangulatot nem nehéz megteremteni. Amikor az ember megállás nélkül karácsonyi dalokat hallgat, forró csokit kortyolgat, minden reggel a havat lesi, és legnagyobb vágya, hogy egy hatalmas, meleg pokróc alatt olvasson, akkor biztos lehet benne, hogy megérkezett a tél. Számomra azonban mindehhez a korizás is elengedhetetlen. December második hetének elején az osztályunk (9.A) a 10.B-vel, valamint a két osztályfőnökkel ellátogatott a Városligeti Műjégpályára. Mindenki nagyon élvezte, még annak is volt pozitív élménye, aki kicsit hadilábon áll a korcsolyázással. Bárki aki már egy kicsit is tudott korizni, segített annak, akinek ez nehezebben ment. Összességében rengeteget nevettünk és örültünk a 10-esek társaságának is. A következő pénteken Pintér tanárnőnek köszönhetően a tesi óra keretein belül ismét korcsolyázhattunk. A sulitól pár perc sétára található Marczibányi Téri Jégpályán kedvesen fogadtak minket, és a velünk együtt érkező 9.NY-t és a 9.B-t. 

Köszönjük Pintér tanárnőnek és Szedenik tanárnőnek, a közös korizás igazi élmény volt: nevetés, óvatos első lépések, kisebb esések és sikerek váltották egymást, ennek köszönhetően még jobban összekovácsolódtunk és már nagyon várjuk a hasonló közös programokat."

Szöveg: Révész Bori 9.A, fotó: Doórné Pintér Mónika

Menny és Pokol házassága

William Blake (1757-1827) korszakos zseni, polihisztor volt, akit kortársai nem nagyon értettek meg, viszont generációkat inspirált látomásos festményeivel, nyomataival, grafikáival. A 9.A osztály a Szépművészeti Múzeumban járt, és megtekintette Blake és kortársai alkotásait.

"November 13-án a Szépművészeti Múzeumban nézhettük meg William Blake műveit egy tárlatvezető segítségével. A tárlatvezetés során sok érdekes dolgot tudhattunk meg műveiről és az életéről egyaránt. Én különösen élveztem, hogy mélyebbre áshattunk festményei jelentéseiben, ezzel olyan dolgokat tudhattam meg, amikre magamtól soha nem jöttem volna rá. Így sokkal élvezetesebb volt a látogatás, mint ha önállóan végig rohantunk volna rajta. Összességében nagyon örültem a lehetőségnek, szerintem gyakrabban részt vehetnénk hasonló programokon."

Szöveg: Valcz Fanni, fotó: Szedenik Enikő

Eljött a Rákócziba is a Mikulás

December 5-én pénteken a mikulás megérkezett a Rákócziba is. Krampuszaival bejárta az osztályokat, és ajándékokat osztogatott. Az alábbi képek december 5-én készültek.

Fotó: Danis György, Pünkösti Júlia, Szabó Sylvia