Könyvek
F. M. Dosztojevszkij – Fehér éjszakák
A tökéletes téli, még-pont-nem-nyálas, hólepte kabátos szerelmi történet, ami, (hogy a csöpögősebb kifejezéssel éljünk), megmelengeti a szürke januárban átfagyott sziveket. Dosztojevszkij elbeszélése két magányos pétervári lakos rövid, mégis nagyon meghatározó és őszinte kapcsolatán vezet végig minket négy, a hidegtől csillogó éjszaka alatt. Tele ablakonkinézős, viszonzatlan vágyakozással, ömlengős vallomásokkal, a vacogó városban való reménytelen bolyongással és kínosan ismerős érzelmekkel. Rövid, ütős, meseszerű és ideális a világfájdalmas, önsajnáltató romantikusok számára, akiknek valahogy soha, semmi se jön össze.
Jeanette Winterson – Nem a narancs az egyetlen gyümölcs A Narancs az írónő első regénye, amiben gyerekkoráról számol be egy nagyon puritán, pünkösdista háztartásban, ahol az iteratív Bibliaolvasások, a csigaölő vegyszer szúrós szaga, a lágytojásos pirítósíz és az ebédutáni kötelező istenfélés szövi meg a mindennapokat. Jeanette Winterson vallomásosan őszinte, biblikus szövegekből, varázsmesékből építkező jellegzetes memoárstílusában eltolmácsolva nyerhetünk betekintést egy életszagú, szorosan összekovácsolt közösségbe, amiben a hol bosszantó tényezőt, hol menedéket jelentő felnőttek elementáris megszólalásai, magvas (vagy kevésbe magvas) mondásai tekeregnek körbe minket, és észrevétlenül, ecsetsuhanásként, halkan, de szigorú hanggal szólnak bele mind egyenként a folyton épülő, fiatal személyiségbe. A regény központi szereplője az anya, akinek árnyalt, ellentmondásos személyisége – fagyos ridegsége, de valahogyan néhol mégis szimpatikus gyakorlatiassága, határozottsága is hozzájárul a könyv alapélményéhez, amely szerint senki és semmi se igazán jó és semmi se igazán rossz. Jeanette Winterson líraiságtól túlcsorduló Bildungsromanja a gyerekkor (túl?) akkurátus beszámolója, a bibliai utalások hazug enciklopédiája és a szapphói irodalom narancshústól maszatos gyöngyszeme.

FilmekSzigorúan
ellenőrzött vonatok (1966)
Jiří Menzel „coming of age” filmje a csehszlovák új hullám kvintesszenciális darabja, mely a mai napig releváns, szórakoztató és elgondolkodtató. A film egy vidéki vasútállomás elszigetelt mikrokozmoszában játszódik, melyet abszurd, de hétköznapi karakterek színeznek, akár a film főszereplője, egy tipikus antihős, az ügyefogyott tejbetök Milos, aki mindennél jobban vágyik arra, hogy végre egy lánnyal érintkezzen. A film sokáig könnyed, groteszk irónia és játékos humor fűszerezi, de tragikus fordulatot vesz, mikor a fiatal fiú egy partizán művelet résztvevőjévé válik. Az alkotás a mindennapi erotikát allegóriaként használja, párhuzamba vonja a szexuális és politikai érettséget és több rétegen megjeleníti a felnőttségre való igényt. Emellett burkoltan kritizálja a politikát, a vasútállomás együgyűséget és szakmai impotenciáját az egész országra kivetíti. Továbbá, mint sok egyéb kortársa, rendkívül humanista film: egy kis ember áll a középpontban, kit a nagy történelem magába gyűr és bemutatja, hogy az ember nem hősnek születik, hanem a véletlen gyanánt válik azzá.

Ernelláék Farkaséknál (2016)
Hajdu Szabolcs rendkívül színházias kamaradrámája korlátozott finanszírozással készült el a rendező otthonában, valódi családja közreműködésével. Voyerisztikus látószögből teríti a néző elé a feszült családi konfliktust. Farkas és Eszter, egy értelmiségi házaspár egy bájos és tágas polgári lakásban élnek gyerekükkel, Brúnóval, kinek nevelése kapcsán számos ellentét merül fel. Egy átlagos nap, miután a vendégek hazamentek váratlanul megjelenik Eszter testvére, Ernella és családja, akik frissen tértek haza Skóciából. Farkasék felsőbbrendűségi komplexusa, a toxikus maszkulinitás a családon belül, a pénzügyi problémák, a gyereknevelés nehézségei és a mélygyökerű testvéri fájdalmak mind a felszínre kerülnek ebben a zárt közegben és egy fullasztó érzetet adnak a filmnek. Intim és pszichologikus jelleme beinvitálja a nézőt, olyan, mintha a sarokból leselkednénk és szimatolnánk a budapesti intellektuális családok titkai után.
Programok
Angyalok és
építészet – Makovecz Imre 90 - Műcsarnok
Lehet-e építészet
spiritualitás nélkül? Milyen egy építész, aki hisz az angyalokban? Hiszek
benne, hogy az építészet egy elkerülhetetlen lelki dolog és ezért imádtam
gyerekkorom óta Makovecz épületeit. Folklórból, mendemondákból, ókeresztény
legendákból merített és alkotásai szinte élő entitások.
A kiállításon
megtekinthetőek a művész tervrajzai, modellei és számos kép az
„épületlényekről” és az azokat megálmodó „lényről”, Makovecz Imréről.
További
részletekért látogass el a Műcsarnok weboldalára! Műcsarnok
Vihar előtt –
Tajvan a múlt és jövő határán – Ludwig Múzeum
A kiállítás 20
művész munkáján keresztül térképezi fel Tajvan állapotát, különös hangsúlyt
fektetve a természetre, az őslakosok örökségére, a gyarmatosítás hagyatékára és
a technológia fejlődésre.
További
részletekért látogass el a Ludwig Múzeum weboldalára! Ludwig Múzeum
Képzőművészet
Petre Otskheli
(1907-1937) munkássága
Petre Otskheli, a
grúz modernista jelmez-és díszlettervező, aki műveivel nem csak valami újszerűt
és magával ragadót hagyott maga után, hanem forradalmasította a grúz színházat
és összművészetet, közelebb mozgatva a tömegeket az absztrakt artisztikus
nyelvhez. Sokan
megkérdőjelezték, hogy elképesztő tehetsége miatt miért nem hagyja el a
színházi életet és kezd el dolgozni független művészként, de valójában Otskheli
itt talált otthonra, az ország legnagyobb sztárjaival dolgozhatott és modellként
használhatta a grúz dráma karakteres világát.
Zene
Regina Spektor –
Soviet Kitsch
Csinszka –
Transformania
Black Box
Recorder - The Facts Of Life
Jazzonia – Little
Boy Don’t Get Scared

Versek
Pilinszky János – Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
Tóth Krisztina – Szilveszter
Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,
képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
csupa idegent láttam benne,
de én is, ha a táskám kipakolnám,
csupa idegen holmi volna:
zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,
egyáltalán, felismernél-e róla?
Mondanád-e cipőmről kapásból,
hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
fogasra akasztott kabátból,
vagy még előbb, még mielőtt belépek?
Mintha tükörből nézném a szobát:
milyen tágas és ismerős idegenség,
nem lévő másik életem - át
kéne aludni ezt az estét
aludnom kéne súlyos évekig.
Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.
Dylan Thomas – És nem vesz rajtuk erőt a halál
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
(Kálnoky László fordítása)
Radócz Emma 11.T és Tóth Lujza 12.B