Űrlények, öltönyök, Krasznahorkai – Gönczöl Zoltán Tanár Úrral beszélgettünk

 

A tanár úr a tanári kar ikonikus alakja. Készülő interjúsorozatunk kezdeteként őt kérdeztük többek között az űrlényekről, a tanári pályájáról és az osztályfőnökségről.

Először is azt szeretnénk kérdezni, hogy hogyan lett a Tanár Úrból tanár (úr)?

 
Ez igazából anyukám álma volt. Anyukám közgazdász volt, de mindig is tanár szeretett volna lenni, és – ahogy az lenni szokott – ezáltal mind a húgom, mind én tanárszakra keveredtünk. Végül csak én lettem tanár – a húgom introvertáltabb típus, ami nem feltétlenül jön jól ebben a szakmában. Szegeden, ahol kistanár voltam, a Deák Ferenc Gimnáziumban kaptam állást. Ez egy amerikai alapítványi iskola volt, és teljesen más volt, mint egy átlagos gimnázium – roppant felszerelt volt, és nagyon érdekes programokat szerveztek mindig. Így igazából azonnal a legjobb helyre, a legjobb környezetbe kerültem. Később volt egy törés az én pályámban is, de tanár így lettem.

A Tanár Úr rengeteg kirándulást szokott szervezni az iskolában. Esetleg tudna picit mesélni ezekről?

 
Én még egy bezárt országban nőttem fel, nem voltak nyitva a határok, nem nagyon lehetett utazni. Ezekkel a tanulmányi utakkal valójában az én gyerekkoromat kárpótlom kicsit. Általában úgy indulnak, hogy engem érdekel valami, én szeretnék látni valahol valamit.Innen már adódik, hogy akkor ezt megmutassam másoknak is.  A CERN is ilyen – eredetileg egy tanári továbbképzésre mentem ki, mivel nagyon érdekelt akkor ez a téma. A csillagászat is egy hobbi számomra. Az én gyerekkoromban nem volt rendes távcső, vagy elérhetetlen árú volt, és ezért csak később, felnőttként kezdtem ezeket a dolgokat megtapasztalni. És akkor ez olyan, hogy ha már én csinálom, akkor miért ne vigyek magammal másokat is? Vagy a vízivándor táborok. Én vízpart mellett nőttem fel, nekem az evezés egy abszolút természetes dolog. Felnőttként viszont azt vettem észre, hogy az ember nem megy el csakúgy evezni – ez egy társas tevékenység. A mai, digitális világban pedig nagyon nehéz ilyen aktivitásra befűzni embereket. Így kezdtem el ezt meghirdetgetni az iskolában. Ezek a táborok számomra egyfajta önkifejezés. (És úgy vagyok vele, hogy ameddig jönnek velem, addig csinálom.) Sosem unalmas: mindig valami más aktualitáshoz kötöm, illetve a tudomány is mindig más - másak a kérdések, a szempontok. Idén például napfogyatkozás lesz Valenciában, arra is megyünk  egy 11 fős csapattal. Azok, akik velem jönnek szintén hobbijuknak érzik a területet, ezért nyilván pozitívan állnak hozzá. Hála ennek nem nagyon szembesültem nehézségekkel – a fizika mindenkit összehoz.☺

A Tanár Úr mindig nagyon stílusosan, igényesen szokott megjelenni. Mi a legfőbb stílusinspirációja, mitől tartja fontosnak az igényes megjelenést?

 
Ebből a szempontból picit én is alkalmazkodom, hiszen pályakezdésem óta nagyon lazult ez a dolog. Ma már arra néznek furcsán, aki köpenyben jelenik meg, ezek úgymond az utolsó mohikánok. Pedig az öltözet egyfajta tekintélyt is adhat, meg hát hasznos is a fehér köpeny: én például állandóan azzal küzdök, hogy a ruházatom fehér krétaporos. Öltönyöket vagy sportzakót az ember emiatt nem is nagyon vesz föl, pedig nekem ez abszolút stílusjegyem lenne. De hát ez a krétapor... Nyilván ebben az igényességben és a kiöltözésben sem szabad szélsőségekbe esni, de fontosnak tartom, hogy megadjuk a tiszteletet az iskolának, a helyzetnek, és hogy úgy valahogyan összeszedettebben jelenjünk meg egymás előtt.

A Tanár Úr valamelyik órán említette, hogy az életpályája sok szinten rokonítható Krasznahorkaiéval. Esetleg tudna kicsit mesélni erről?

 
Én ugyanott, Gyulán születtem. Az a vidéki Magyarország, amit ő leír, nekem nagyon ismerős. Tizennyolc év közöttünk a korkülönbség, de azokat a jellegzetes neveket, amiket megemlít én még részben ismertem. Ezek ilyen ikonikus alakok voltak, csak akkor még nem tudtuk, hogy azok – általa lettek igazán azzá. Akkor még csak azt tudtuk, hogy ezek furcsa emberek, furcsa szokásokkal. Mára már regényhősök, akik megtestesítenek egy, az akkori vidéki Magyarországra nagyon is jellemző életformát. Mára ez a tanyavilág már csak nyomokban létezik, de a mentalitás még abszolút megmaradt.

Egyébként Krasznahorkait én is csak mostanában kezdtem el olvasni – amikor a Sátántangó megjelent, még csak 18 éves voltam, nem voltam erre még fogékony. Számomra a legfőbb kérdése az, hogy mi az élet értelme. Most éppen A magyar nemzet biztonságát olvasom, ebben is ezt a kérdést teszi fel különböző aspektusokból. Fizikusként ez engem is nagyon érdekel: a modern fizikának a legfőbb kérdései, hogy honnan jöttünk, és hova tartunk – mondjuk a CERN is lényegében ezzel foglalkozik.

Ön a 8.HR osztályfőnöke – milyen új kihívások érték az osztályfőnökség során?

 
Nekem az osztályfőnökség új dolog, sosem gondoltam volna, hogy az leszek – talán azért, mert nem volt folytonos a pályafutásom, emiatt pont kihagytam azokat az éveket, amik erre a legalkalmasabbak lennének. De mindig ki akartam próbálni egyszer. Nekem a gimnáziumban ritkán jó osztályközösségem volt. Az ember, mint osztályfőnök, valami ilyesmit szeretne megvalósítani: egy olyan osztályt, ahol az emberek felelősek egymásért, kisegítik, megvédik egymást, ahol mindenki hozzáteszi a hasznos részét. A mai világ már sokkal inkább individuumokra épül: a klikkesedés is mai divat, hogy az emberek nem  „pazarolják” az energiájukat akárkire, csak arra a körre, amely hasonlóan gondolkozik, mint ők. (Ez pont ellentétes azzal, amit én gondolok, viszont tudomásul vettem, hogy a világ változik, és nem idealizálhatok egy harminc évvel ezelőtti állapotot.) Valahogy a kettő között próbálok lavírozni: az individuumok maradjanak meg individuumoknak, de azért ők is lássák, hogy valamilyen szinten a többi csoporttal is kell tartani a kapcsolatot. Még ha ezek nem is lesznek olyan életreszóló kötelékek – azért mégiscsak egy osztály vagyunk. Ezen még kicsit dolgoznom kell, de azt gondolom, jófele tartunk ebben a dologban.

Mit üzenne az osztályának ezen az interjún keresztül? :)

 
Fedezzék fel egymásban az értékeket. Mert, és ez nem csak valami elcsépelt mondás: mindenkiben van valami érték. Csak legfeljebb még nem jöttünk rá, hogy a körülöttünk lévőkben egytől egyig mi az érték – de hogy van, az egészen biztos. És ha ezeket az értékeket megbecsüljük a másikban, akkor ezt vissza is kapjuk. És ezáltal lehetünk egymással szemben sokkal kedvesebbek és elfogadóbbak. 

A Tanár úr óráin gyakran van szó a tudomány aktuális fejlődéséről. Mit gondol a Tanár úr az AI-ról a tudományban és a művészetekben?

 
Kezdetben, amikor megjelent az AI, én nem igazán néztem és nem igazán támogattam. Az ember azt gondolja, hogy elveszi tőlünk az önálló gondolkodás képességét, az én hitvallásom pedig pont az, hogy találjunk ki új dolgokat. Aztán megváltozott a véleményem, beláttam azt, hogy egy őskövület leszek, ha az AI-jal nem foglalkozom, mert ha a diákjaim használják és én nem, hátrányba kerülök. Az AI-t viszont jól kell tudni használni és mindig kritikusnak kell maradni. Szerintem az AI manapság már művészetben és tudományban is kihagyhatatlan. A fizikában sok a nyitott kérdés, amikben az AI is segíthet tájékozódni és akár sarkallhatja a művészetet arra, hogy jobb legyen.

Mit ajánlana egy olyan diáknak, aki az iskolán kívül is szeretne fizikával foglalkozni?

Olvassanak sokat, sok forrásból, legyen bennük egy egészséges kételkedés, kritikai szemlélet. A tudományban a kritikai szemlélet a túlélés eszköze. Beszélgessenek másokkal a tudományról.  Beszélgessenek emberekkel, akiknek mások a szemléleteik: Einstein barátai sem voltak mind fizikusok, átvett dolgokat más tudományterületekről is. Ne legyünk csőlátásúak, nyissunk más tudományok felé, akkor is, ha a fizika érdekel leginkább.

Mi a legkülönlegesebb emléke a tanári pályájáról?

 
Amikor a mostani 12.b-t átvettem egy nagyon szigorú tanártól elég frusztrált állapotban voltak, volt bennük egy ellenszenv a tantárgy iránt. Egyszer órán aktuális témáról, földönkívüliekről beszéltünk: Mexikóban találtak földönkívülieket és arról vitatkoztunk, hogy ez igaz vagy nem. Ezzel a témával egy olyan diákot is meg tudtam fogni, aki egyáltalán nem figyelt előtte órákon és máig szoktunk beszélgetni például a holdraszállásról. Azt gondolom, hogyha valaki szívből mond dolgokat és hisz is abban, amit mond, annak meg lesz a közönsége.

Merényi tanár úr az osztályfőnök-helyettes az osztályában. Hogyan jön össze a fizika és az ének, hogyan dolgoznak együtt a tanár úrral?

 
Engem mindig érdekelnek a más típusú emberek, Merényi Péter az ellenpontom és ez nekem jó, mert amit ő tud, amik az erényei azok az én gyengeségeim és fordítva. Én jó szervező vagyok, ezeket a dolgokat én elviszem. De ha olyan feladat van, ahol például az osztálynak kisfilmet kell készíteni, azt átadom a Tanár úrnak, az az ő művészi vonala. Az ellentétek vonzzák egymást. Az a jó, ha egy olyan valaki van mellettem, akivel megosztjuk a feladatokat. Nagyon jól működnek a dolgok, én szeretnék egy osztályfőnökhelyettessel végigmenni és úgy gondolom, Merényi Tanár úr ki fog tartani mellettünk a szalagavatóig, ballagásig.

A diákok is készültek kérdésekkel:
Mi a legleleményesebb puskázási technika, amin valaha rajtakapott valakit?

 
Én ugye a formsot szerettem használni dolgozatoknál  és az a kellemetlenség ért, hogy az általam előre bejelölt válaszokat valaki, aki nálam jobban ért hozzá elő tudta hívni. Ezt akkor vettem észre, hogy egy nehezebb dolgozatnál olyanok írtak kiválót, akiknél valószínűleg nem volt mögötte valós teljesítmény.

Mi a Tanár úr kedvenc autója?

 
Én nem annyira autópárti vagyok, a motorokat szeretem. Autóból a Ferrarit emelném ki, de én nem tudok olyanra vágyakozni, ami nem elérhető. A mai autógyártást nem szeretem, az elektromos autózást pedig zsákutcának tartom. Motorok közül a Harley Davidson a kedvenc gyártóm, nagyon stílusosak és nem arra mennek rá, hogy mi divatos, hanem időtálló terveket alkotnak.

Hisz az űrlényekben?

 
Természetesen hiszek. Amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét, addig miért ne? Abban, hogy nem civilizált életforma van a világegyetemben, abban száz százalékig biztos vagyok, nem ez az igazi kérdés, hanem az, hogy vannak-e még tudatos fajok rajtunk kívül. Lehetnek sokkal fejlettebb civilizációk is nálunk, akiknek mi vagyunk primitívek, ezt is el tudom képzelni.

Az interjút készítették: Lukács Sára és Tóth Lujza 12.B, fotó: Radócz Emma 11.T

Holland cserekapcsolat

Február 22-28.  között az Erasmus+ program keretein belül egy 27 fős holland diák delegáció tartózkodott Magyarországon,  és a magyar cserediákokkal közösen az Ismerd meg Magyarországot, útikönyv készítése Magyarországról című projektet valósították meg. A projekt magyar koordinátora Füredi Fanni tanárnő volt, aki nagyon változatos programot állított össze a vendégek számára.

Két magyar résztvevő élménybeszámolója következik:

„Ez az Erasmus program a cserediákokkal mindannyiunknak nagy élmény volt. A hollandok közül a többségnek ez volt az első utazásuk a szüleik nélkül. Az elején mindenki félt attól, hogy nem fog kijönni a cserediákjával, mert nem tudtunk róluk semmit. Majd idővel miután megkaptunk minden adatot elkezdtünk velük whatsApp-on beszélgetni. Személy szerint nagyon kedvesek voltak és nyitottak felénk, bár volt egy kettő diák, aki visszahúzódóbb volt, de megbirkóztunk vele.

Az első nap szabadidőt kaptunk, hogy megtudjunk ismerkedni velük élőben is. A reptéren már nagyon vártuk érkezésüket. Délután nem voltunk benne biztosak, hogy esni fog, de így is elmentünk a Városligetbe korcsolyázni. Ez egy nagyon nagy élmény volt nekik. Ott kóstolták meg először a kürtőskalácsot, ami nagyon ízlett nekik. Mindig ugyanazt kérték, mint mi, mert hittek benne, hogy amit mi eszünk, az biztos jó. 

A második nap már rendesen keltünk fel, és mentünk az iskolába. Azt hittem nehéz lesz neki korán felkelni, de amint leértem a földszintre, az asztalnál ült, és várta, hogy megreggelizzünk együtt. Eléggé udvarias volt, mindenhova követett, nehogy lemaradjon valamiről. Hétfőn kettő csoportra osztottak minket. Az első csapat sétált, a másik pedig kidobósozott a tesiteremben. Mind a kettőt élvezték, a kis tesi órát inkább a fiúk. Suli után amint kiszabadultunk, mentünk is a városba. Nem volt különösebb tervünk, így sétáltunk a városban, majd bementünk egy angol szabaduló szobába. Olyan volt, mint egy csapatépítő játék, elég hamar kijutottunk.

A harmadik nap érdekes prezentációkat hallgattunk meg Magyarországról, majd a hollandok egy Kahootban vettek részt. Voltak, akik meglepően ügyesek voltak. Később jöhetett az izgalmasabb rész. Tömegközlekedéssel meglátogattunk híres helyeket, mint például a Parlamentet, Szent-István Bazilikát, Hősök terét. Elég hűvös volt aznap, de szerencsére mindenki jól felöltözött és volt kabátjuk. Délután a hét egyik legjobb, legmozgalmasabb programja volt a lézerharc. Nagyon sokan voltunk így elég élvezetes volt, a hollandok a magyarok ellen voltak, így mindenki bármit tudott kiabálni a másiknak. Hihetetlenül jól éreztük magunk nagyon összekovácsolódott a csapat, de estére már nagyon lefáradtunk. 

A negyedik nap állatkertbe mentünk. Csak 9.00-re kellett ott lenni, így volt időnk aludni. Ott is két csoportra oszlottunk. Amíg az egyiket körbevezetett egy túravezető, a másik csoportnak szabadideje volt. Ilyenkor kürtőskalácsot ettünk, sétálgattunk, napoztunk majd mehettünk. Elég rövidnek tűnt, de a valóságban hosszú volt a program. Az állatkert után bementünk a Mammutba, hogy vásárolgassanak és lássák milyen. Az egyik kedvenc dolguk az újratölthetős poharak voltak a KFC-ben, és a BurgerKing-ben, ami nagyon vicces volt. Voltunk egy Duna panda nevezetű boltban, ahol bár nem magyar de egzotikus italokat lehetett venni. Ez nem tartott sokáig, és nem is volt több ötletünk, így mindenki hazament pihenni.

Az ötödik nap irodalom órájuk volt a suliban, ahol magyar szavakat tanultak. Nagyon vicces volt, de meglepően jól mentek nekik a nyelvtörők. Ezzel töltöttük az egész napot, majd bementünk a városba egy csomó dolgot megnézni. A végére már fájtak a lábaink, de egy elég izgalmas külsős programot találtunk ki a flippermúzeumot. Ott Ilyen régi játékok voltak, olyanok, amilyeneket máshol nem találsz meg. Imádták, mi is imádtuk, aztán csak este értünk haza, de megérte. 

A hatodik nap a Batthyány Térről Szentendrére utaztunk. Megérkezés után elsétáltunk az esernyős utcára, ahol természetesen a fotó sem maradhatott el. Ezt követően tovább mentünk a Szamos múzeumba, ahol néhányan ingyen marcipánt is kaptak. Aztán kaptunk szabadidőt ott a városba, valakik elmentek enni, de voltak, akik csak a Duna parton ültek. Egy közös ebédet is megejtettünk, ezáltal a hollandok is megkóstolhatták a lángost. Visszafele menet már mindenki fáradt volt, sokan aludtak is a héven. Iskolába visszatérve a napirend utolsó pontja egy záró buli volt házi süteményekkel.

A hetedik nap már csak a búcsúzkodásról szólt. Reggel kellett kivinni őket a reptérre, és mindenki elköszönt a barátaitól. Összességében egy nagyon jó élmény volt, és a következő osztályoknak is teljes szívvel tudom ajánlani ezt a programot."

(Horváth-Terták Júlia és Szabó Szonja 7.T)

Iskolai emlékműsor március 15. alkalmából

„Ha az igazsághoz engedély kell, akkor az már nem igazság.”

Idén a 9.C osztály rendezte az iskolai megemlékezést a nemzeti ünnep alkalmából. Nem túl hosszú, rendhagyó, nagyon fiatalos és lendületes, kreatív műsort állítottak össze, szinte önállóan, minimális tanári segítséggel. A forradalmi eseményekről kiküldött tudósítok számoltak be, tanúi lehettünk Jókai, Petőfi, Irinyi és Vasvári beszélgetésének a Pilvaxban, a stúdióban pedig szakértők elemezték a fiatalok által szervezett megmozdulás esélyeit. Európai kitekintést is kaphattunk az időjárás jelentésben, amely nem csak meteorológiai előrejelzés adott, hanem bemutatta a forradalmi eszmék helyzetét is az európai országokban. Az új hangosító rendszer ezúttal is jól vizsgázott, és külön kiemelendő az osztálynak az a megoldása, hogy élő közvetítést alkalmazott, így a leghátsó sorokban ülők is láthatták a kivetítőn a műsort.

Gratulálunk az osztálynak, köszönjük a méltó megemlékezést!

Fotó: Pásztor Bálint 9.C, nyitókép: Dr. Havassy András

Pénz7

 

Már több mint egy évtizedes múltra tekint vissza a pénzügyi kultúra és a vállalkozói kompetencia fejlesztését, valamint a pénzügyi tudatosság hangsúlyozását célul kitűző témahét, a pénzhét. Idén március 2-6 között került megrendezésre a Pénzhét, amit iskolánkban Fábián Nikolett tanárnő karolt fel. A teljesség igénye nélkül az alábbi programokra került sor a tanórák alatt, után, külső helyszínen vagy az iskolai kiállító tereiben: pénzfutam, előadások a mesterséges intelligencia veszélyeiről és lehetőségeiről a pénzügyekben, a start-upokról, a körforgásos gazdaságról, pénzmúzeumi látogatás, pénztörténeti bemutató és kiállítás megvalósítása, pénztotó. A rákóczisok részvételét a különböző programokban nagyban növelte egy különleges ötlet: a témahét során Rákóczi-bankókat lehetett gyűjteni, amelyeket aztán tanulmányi pontokra lehet majd beváltani. Köszönjük szépen, és gratulálunk Fábián Nikolett tanárnőnek a témahét megszervezéséért.

Képes beszámoló következik:

 

 

Sítáborok-2026.

Február második felében csaknem 100 rákóczis diák vett részt a testnevelők által szervezett két sítáborban. A tavalyi tanévhez hasonlóan az egyik csoport Semmeringen síelt Garamvölgyi Péter tanár úr vezetésével, a másik csapat pedig Gerlitzenben Vámos Krisztina tanárnő szervezésében. A gerlitzeni csapatot Doórné Pintér Mónika, Párdányi Borbála és Szabó Evelin tanárnők kísérték. A gimnáziumi sítáborok évek óta  a legnépszerűbb iskolai programok közé tartoznak, minden alkalommal pillanatok alatt betelnek a helyek. Idén az időjárás is kegyes volt, hiszen vastag hótakaró fedte a pályákat.

Két sítáboros résztvevő személyes beszámolója következik:

"Én nagyon élveztem, a pályák jók voltak, a hó is jó volt, nem volt nagy tömeg sem, és a hütték is viszonylag jó áron voltak. Nem volt olyan vészes a korán kelés sem, a buszút is gyorsan elrepült. Személy szerint én ajánlani tudom bárkinek, aki szeret síelni és jó társaságban lenni."

(Lajos Rézi 9.B)

"Életemben először voltam havon síelni, és nagyon pozitív élmény volt. Délelőtt indultunk, a hosszú buszút  is már nagyon jó hangulatban telt el. A szállásunk egy hatalmas tó körül volt, faházakban. A társaság  sokszínű és segítőkész volt, sok új embert ismertem meg. Az osztályunk egy részéhez is közelebb kerültem a közös csúszásokkal kihagyhatatlan esésekkel együtt. Az oktatónkkal Istivel minden nap tanultunk valami újat, neki köszönhetően a nehezebb pályák sem okoztak gondot. Dél körül közösen ettünk a hüttében, majd délután sikeresen megbirkóztunk az olvadó, buckás pályákkal is. Esténként közösen filmeztünk, társasoztunk, és utolsó este a tábort egy hatalmas karaoke bulival zártuk. Szerintem ha tehettük volna, maradtunk volna még mert mindenki nagyon jól érzete magát."

(Németh Abigél 10.B)

Semmering

Semmering

Semmering

Gerlitzen

Gerlitzen

Gerlitzen

gerlitzeni siklás

 

Márciusi Kultúr guide

 

Könyvek

André Breton – Nadia 

A februárban magukat nem eléggé (vagy éppen nagyon is) kiélt reménytelen romantikusoknak: André Breton kisregénye egy rögeszmés szerelemről szóló rózsafüzéres gyónás, zseniális szimbólumokkal, illetve a szerző saját képeivel, mint pirosfonalas bizonyítékokkal tarkítva. Nadia az eredeti “nem olyan, mint a többi lány” karakter (már-már halljuk az untig kántált, liftvisszhangos Smiths-zenét). Nagyon rövid, nagyon egyedi és nagyon-nagyon francia: Nadia a szürrealizmus alapműve, és szaftos csemege a Párizskedvelőknek, a nem-pipafelhasználóknak és azoknak, akik bolondulásig tudnak szeretni.

Szabó Magda – Az a szép, fényes nap

Talán nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy Szabó Magda neve senkinek sem idegen: a magyar gyerekkor kardinális része a karácsonyi Abigél-maraton, a Régimódi történet már sokaknak visszaköszöngetett különféle színpadokról és a magyar emelteseknek Az ajtó is (túl) közeli ismerős – de az “irodalom utolsó nagyasszonyának” (méltatlanul nem méltányolt) drámaœuvre-jéről talán csak kevesen tudnak. Szabó Magda Az a szép, fényes napja 996-ban, a Vajk megkeresztelése előtti napon játszódik, és máig túlontúl releváns kérdéseket hámozgat a „nyugatiasodás” és a keleti identitásmegőrzés feloldhatatlannak tűnő ellentéte kapcsán – mindezt nagyon mai, groteszk stílusban, abszurd játékokkal és száraz humorú iróniával megfűszerezve – pont a tökéletes ízösszhangig. Ez dráma élénk középkori hangulatot teremt, ujjbavágásig éles iróniájú és kvintesszenciálisan középeurópai: Az a szép, fényes nap a tökéletes hajnalig fennmaradós olvasmány – és az utolsó sor még a következő este is visszacseng majd.

Filmek

Fotográfia (1973)

A Budapesti Iskola egyik neves példája Sebő Ferenc nótáival ízesítve jeleníti meg egy fotós és retusőr társa barangolását. Az alkotás dokumentum-és játékfilmes elemeket kombinál és meglepő fordulatot vesz, mikor egy kliens, egy idős asszony felvázol egy megrázó történetet egy családi gyilkosságról. A film alappillére a retusőr és a fotós konfliktusa: az emberek a valóságért fizetnek vagy egy esztétikus emlékért? Egyáltalán lehetséges-e visszaadni a realitást egy objektíven keresztül? Ezek a kérdések a mai napig relevánsak, különösen az AI és a képszerkesztők korában. Te hogy szeretnél fennmaradni az utókor számára? Hogyan örökíted meg magad, társaságod és környezeted?

Saute ma ville (1968)

A csupán tizennyolcéves Chantal Akerman a francia új hullám fénykorában élte meg fiatal éveit, nem csoda, hogy a mozgalom óriási hatást gyakorolt rá, melynek jelei ebben a tizenháromperces kisfilmben is megfigyelhetőek. A film egy lány monoton otthoni teendőit követi. A nők számára nem idegen, hogy a háztartási teendők sorozata ritualisztikusan megalapozza a mindennapokat, ez ad jelentést és struktúrát. A kapitalista rendszerbe, a városi környezetbe, a nemi beskatulyázásba és a mentális küzdelmekbe belefáradt szereplő utolsó mozzanatait látjuk apró lakásának mikrokozmoszában. Fontos komponens a lány szédítő és kényelmetlen dúdolása, mely karmesterként irányítja a feszültséget és végül hiányával megkoronázza a modern életből való kiábrándulást és egy összeomlást elmesélő történetet.

Programok

Keleten a helyzet még mindig változatlan – Mai Manó Ház

Gondoljunk kukkoló szláv nagymamákra a paneltömbök ablakában vagy egy száraz, puszta tájra a vonat ablakából egy többórás késés után a MÁV jóvoltából. Gondoljunk az állomások furcsa karaktereire, kik akár a csillagok az eget, mindennap megtöltik a magyar tereket. Gondolj búskomor vagy épp szokatlanul és már-már sértegetően (hisz magyarok vagyunk) vidám utcazenére, mely egy ázott kartonpapírra fektetett szintetizátorból árad. Gondolj húslevesre, faliszőnyegekre, poros barna könyvespolcokra vagy elhagyatott autóroncsokra.

Hajdu Tamás dokumentarista fotói megragadják a posztszocialista Európa erőteljes és különleges hangulatát. A realista szociológia témák ötvözete a keleti groteszk játékosságával egy érdekfeszítő mozaikot eredményez, mely rögzíti a keleti blokk örökségét.

Képzőművészet

Leiko Ikemura munkássága

A japán alkotónő olyan témákat dolgoz fel, mint az anyaság, a nőlét, a természettel ápolt kapcsolat és a metamorfózisok folyamata. Ezeket egy konvencióknak ellentmondó módon prezentálja, ősi és spirituális egységekként. Művészetében összefolynak a keleti és nyugati elemek és gyakran eggyé válnak karakteres női szereplői a vadonnal. Festményei mellett szobrai is említésre méltóak, melyek a nőket struktúrát adó és gondoskodó lényekként jelenítik meg, ám erőteljes elemek, például a fej hiánya kiemelik az identitáskeresés nehézségeit.

Zene

Jane Remover - Census Designated

Trabant – Trabant II

alszok – Patak 

Sárkánygarbó – Tiszán innen

                                                      

Vers

Kassák Lajos – 41

Ritkán megyek emberek közé szomoru vagyok néha egészen szememre huzom a kalapom

 esztendők homokot csikorognak a fogaim között

 ki kergeti szét alólam egyszer az összekigyózott utakat

 a pusztulás fekete angyalai keringnek a városok felett

 itt becsukódtak a kapuk hidak ájultan leszakadtak

 esténként felgyujtottam magamban a szegénység kristályait

 csak ülök a sárgaréz hold alatt ugy érzem nincs senki a világosságban akit meleg tenyeremmel megsimogathatnék

 valaki fölszedte mögöttem a sineket most egyedül vagyok az uj dolgok kezdeténél

 de mégis azt mondom ime a nagy gyüjtőlencse is én vagyok 

 én vagyok az elveszett füzfasip és a mezitelen állatszeliditő is én vagyok 

csak akarnom kellene és árnyékommal letakarhatnám a világot

 látjátok tehát mégsem olyan mély az árok mint ahogy a mérnök kiszámitotta

 ismerek egy házat tele könyvekkel üveg hangokkal és jó vacsorák emlékével

 egy nagy nagy asszony él a házban dróthaju kicsiny fiaival

 kint zokognak a megkéselt szerelmesek

 a nagy asszony kicsiny fiai járnak ide-oda a meleg szobákban

 jóságból vannak és müvészetet csinálnak

 szeressétek az elzárt tereken élő báránykákat.

József Attila – Klárisok 

Klárisok a nyakadon, 

 békafejek a tavon. 

 Báránygané, 

 bárányganéj a havon. 

Rózsa a holdudvaron, 

 aranyöv derekadon. 

 Kenderkötél, 

 kenderkötél nyakamon. 

Szoknyás lábad mozgása 

 harangnyelvek ingása, 

 folyóvízben 

 két jegenye hajlása. 

Szoknyás lábad mozgása 

 harangnyelvek kongása, 

 folyóvízben 

 néma lombok hullása. 

Kemény István: Nílus

Ha te is voltál már Nílus, egy 

hullafáradt folyó Egyiptomban, 

ébredtél már egy hatezer 

kilométer hosszú csúszdán 

takaró nélkül párologva 

egy majdnem eltelt délelőtt 

két sistergő part között, 

mit csináltál, hol jártál az éjjel, 

kivel, mekkora esőkben, miféle 

pöttyös, csíkos, pikkelyes 

állatok ittak és csorgatták 

beléd a vérüket, hogy 

kerültél haza, és 

hányadszor csinálod ezt – 

akkor tudod, hogy bizony 

Nílus vagy Egyiptomban, és te 

vagy a Nílus Egyiptomban, tehát 

nem lesz már több mellékfolyód, 

esőről ne is álmodj, 

szárít a nap és sajnálkozik, 

szárít a szél és sajnálkozik, 

szárít a datolya és sajnálkozik, 

csak a sivatag lepődik meg 

rajtad, mint minden reggel, 

Nílus, Nílus, hát te még élsz? 

de aztán ő is napirendre tér 

fölötted, és felforrósodik, 

szóval ha látod, hogy semmi kétség,

 Nílus vagy már megint, 

víz, ahol nincs helye víznek, 

így alakult folyó, ez van folyó, 

jó ez így folyó, úgyse lesz jobb folyó, 

akkor most képzeld el azt, hogy 

utoljára vagy Nílus Egyiptomban, 

csak most az egyszer gondold át, Nílus, 

hogy mi vagy, 

mi minden, 

pusztába kivonult remetefolyó, 

erős, szívós, aszkétikus folyó, 

megbízható, türelmes folyó, 

jó szülő, 

derék és dolgos nőket, férfiakat 

neveltél fel és táplálsz most is, akik 

szeretnek, tisztelnek, becsülnek, 

nyugodj meg, Nílus, 

megtetted a dolgodat, 

és örülj egy kicsit, 

mert most már 

Nílus is maradsz: 

a sós vízig kitartó 

el nem párolgó 

mindig újra váratlan 

meglepetés egyszeri véletlen 

csoda

A Kultúr guide szerzői: Radócz Emma 11.T és Tóth Lujza 12.B