Űrlények, öltönyök, Krasznahorkai – Gönczöl Zoltán Tanár Úrral beszélgettünk

 

A tanár úr a tanári kar ikonikus alakja. Készülő interjúsorozatunk kezdeteként őt kérdeztük többek között az űrlényekről, a tanári pályájáról és az osztályfőnökségről.

Először is azt szeretnénk kérdezni, hogy hogyan lett a Tanár Úrból tanár (úr)?

 
Ez igazából anyukám álma volt. Anyukám közgazdász volt, de mindig is tanár szeretett volna lenni, és – ahogy az lenni szokott – ezáltal mind a húgom, mind én tanárszakra keveredtünk. Végül csak én lettem tanár – a húgom introvertáltabb típus, ami nem feltétlenül jön jól ebben a szakmában. Szegeden, ahol kistanár voltam, a Deák Ferenc Gimnáziumban kaptam állást. Ez egy amerikai alapítványi iskola volt, és teljesen más volt, mint egy átlagos gimnázium – roppant felszerelt volt, és nagyon érdekes programokat szerveztek mindig. Így igazából azonnal a legjobb helyre, a legjobb környezetbe kerültem. Később volt egy törés az én pályámban is, de tanár így lettem.

A Tanár Úr rengeteg kirándulást szokott szervezni az iskolában. Esetleg tudna picit mesélni ezekről?

 
Én még egy bezárt országban nőttem fel, nem voltak nyitva a határok, nem nagyon lehetett utazni. Ezekkel a tanulmányi utakkal valójában az én gyerekkoromat kárpótlom kicsit. Általában úgy indulnak, hogy engem érdekel valami, én szeretnék látni valahol valamit.Innen már adódik, hogy akkor ezt megmutassam másoknak is.  A CERN is ilyen – eredetileg egy tanári továbbképzésre mentem ki, mivel nagyon érdekelt akkor ez a téma. A csillagászat is egy hobbi számomra. Az én gyerekkoromban nem volt rendes távcső, vagy elérhetetlen árú volt, és ezért csak később, felnőttként kezdtem ezeket a dolgokat megtapasztalni. És akkor ez olyan, hogy ha már én csinálom, akkor miért ne vigyek magammal másokat is? Vagy a vízivándor táborok. Én vízpart mellett nőttem fel, nekem az evezés egy abszolút természetes dolog. Felnőttként viszont azt vettem észre, hogy az ember nem megy el csakúgy evezni – ez egy társas tevékenység. A mai, digitális világban pedig nagyon nehéz ilyen aktivitásra befűzni embereket. Így kezdtem el ezt meghirdetgetni az iskolában. Ezek a táborok számomra egyfajta önkifejezés. (És úgy vagyok vele, hogy ameddig jönnek velem, addig csinálom.) Sosem unalmas: mindig valami más aktualitáshoz kötöm, illetve a tudomány is mindig más - másak a kérdések, a szempontok. Idén például napfogyatkozás lesz Valenciában, arra is megyünk  egy 11 fős csapattal. Azok, akik velem jönnek szintén hobbijuknak érzik a területet, ezért nyilván pozitívan állnak hozzá. Hála ennek nem nagyon szembesültem nehézségekkel – a fizika mindenkit összehoz.☺

A Tanár Úr mindig nagyon stílusosan, igényesen szokott megjelenni. Mi a legfőbb stílusinspirációja, mitől tartja fontosnak az igényes megjelenést?

 
Ebből a szempontból picit én is alkalmazkodom, hiszen pályakezdésem óta nagyon lazult ez a dolog. Ma már arra néznek furcsán, aki köpenyben jelenik meg, ezek úgymond az utolsó mohikánok. Pedig az öltözet egyfajta tekintélyt is adhat, meg hát hasznos is a fehér köpeny: én például állandóan azzal küzdök, hogy a ruházatom fehér krétaporos. Öltönyöket vagy sportzakót az ember emiatt nem is nagyon vesz föl, pedig nekem ez abszolút stílusjegyem lenne. De hát ez a krétapor... Nyilván ebben az igényességben és a kiöltözésben sem szabad szélsőségekbe esni, de fontosnak tartom, hogy megadjuk a tiszteletet az iskolának, a helyzetnek, és hogy úgy valahogyan összeszedettebben jelenjünk meg egymás előtt.

A Tanár Úr valamelyik órán említette, hogy az életpályája sok szinten rokonítható Krasznahorkaiéval. Esetleg tudna kicsit mesélni erről?

 
Én ugyanott, Gyulán születtem. Az a vidéki Magyarország, amit ő leír, nekem nagyon ismerős. Tizennyolc év közöttünk a korkülönbség, de azokat a jellegzetes neveket, amiket megemlít én még részben ismertem. Ezek ilyen ikonikus alakok voltak, csak akkor még nem tudtuk, hogy azok – általa lettek igazán azzá. Akkor még csak azt tudtuk, hogy ezek furcsa emberek, furcsa szokásokkal. Mára már regényhősök, akik megtestesítenek egy, az akkori vidéki Magyarországra nagyon is jellemző életformát. Mára ez a tanyavilág már csak nyomokban létezik, de a mentalitás még abszolút megmaradt.

Egyébként Krasznahorkait én is csak mostanában kezdtem el olvasni – amikor a Sátántangó megjelent, még csak 18 éves voltam, nem voltam erre még fogékony. Számomra a legfőbb kérdése az, hogy mi az élet értelme. Most éppen A magyar nemzet biztonságát olvasom, ebben is ezt a kérdést teszi fel különböző aspektusokból. Fizikusként ez engem is nagyon érdekel: a modern fizikának a legfőbb kérdései, hogy honnan jöttünk, és hova tartunk – mondjuk a CERN is lényegében ezzel foglalkozik.

Ön a 8.HR osztályfőnöke – milyen új kihívások érték az osztályfőnökség során?

 
Nekem az osztályfőnökség új dolog, sosem gondoltam volna, hogy az leszek – talán azért, mert nem volt folytonos a pályafutásom, emiatt pont kihagytam azokat az éveket, amik erre a legalkalmasabbak lennének. De mindig ki akartam próbálni egyszer. Nekem a gimnáziumban ritkán jó osztályközösségem volt. Az ember, mint osztályfőnök, valami ilyesmit szeretne megvalósítani: egy olyan osztályt, ahol az emberek felelősek egymásért, kisegítik, megvédik egymást, ahol mindenki hozzáteszi a hasznos részét. A mai világ már sokkal inkább individuumokra épül: a klikkesedés is mai divat, hogy az emberek nem  „pazarolják” az energiájukat akárkire, csak arra a körre, amely hasonlóan gondolkozik, mint ők. (Ez pont ellentétes azzal, amit én gondolok, viszont tudomásul vettem, hogy a világ változik, és nem idealizálhatok egy harminc évvel ezelőtti állapotot.) Valahogy a kettő között próbálok lavírozni: az individuumok maradjanak meg individuumoknak, de azért ők is lássák, hogy valamilyen szinten a többi csoporttal is kell tartani a kapcsolatot. Még ha ezek nem is lesznek olyan életreszóló kötelékek – azért mégiscsak egy osztály vagyunk. Ezen még kicsit dolgoznom kell, de azt gondolom, jófele tartunk ebben a dologban.

Mit üzenne az osztályának ezen az interjún keresztül? :)

 
Fedezzék fel egymásban az értékeket. Mert, és ez nem csak valami elcsépelt mondás: mindenkiben van valami érték. Csak legfeljebb még nem jöttünk rá, hogy a körülöttünk lévőkben egytől egyig mi az érték – de hogy van, az egészen biztos. És ha ezeket az értékeket megbecsüljük a másikban, akkor ezt vissza is kapjuk. És ezáltal lehetünk egymással szemben sokkal kedvesebbek és elfogadóbbak. 

A Tanár úr óráin gyakran van szó a tudomány aktuális fejlődéséről. Mit gondol a Tanár úr az AI-ról a tudományban és a művészetekben?

 
Kezdetben, amikor megjelent az AI, én nem igazán néztem és nem igazán támogattam. Az ember azt gondolja, hogy elveszi tőlünk az önálló gondolkodás képességét, az én hitvallásom pedig pont az, hogy találjunk ki új dolgokat. Aztán megváltozott a véleményem, beláttam azt, hogy egy őskövület leszek, ha az AI-jal nem foglalkozom, mert ha a diákjaim használják és én nem, hátrányba kerülök. Az AI-t viszont jól kell tudni használni és mindig kritikusnak kell maradni. Szerintem az AI manapság már művészetben és tudományban is kihagyhatatlan. A fizikában sok a nyitott kérdés, amikben az AI is segíthet tájékozódni és akár sarkallhatja a művészetet arra, hogy jobb legyen.

Mit ajánlana egy olyan diáknak, aki az iskolán kívül is szeretne fizikával foglalkozni?

Olvassanak sokat, sok forrásból, legyen bennük egy egészséges kételkedés, kritikai szemlélet. A tudományban a kritikai szemlélet a túlélés eszköze. Beszélgessenek másokkal a tudományról.  Beszélgessenek emberekkel, akiknek mások a szemléleteik: Einstein barátai sem voltak mind fizikusok, átvett dolgokat más tudományterületekről is. Ne legyünk csőlátásúak, nyissunk más tudományok felé, akkor is, ha a fizika érdekel leginkább.

Mi a legkülönlegesebb emléke a tanári pályájáról?

 
Amikor a mostani 12.b-t átvettem egy nagyon szigorú tanártól elég frusztrált állapotban voltak, volt bennük egy ellenszenv a tantárgy iránt. Egyszer órán aktuális témáról, földönkívüliekről beszéltünk: Mexikóban találtak földönkívülieket és arról vitatkoztunk, hogy ez igaz vagy nem. Ezzel a témával egy olyan diákot is meg tudtam fogni, aki egyáltalán nem figyelt előtte órákon és máig szoktunk beszélgetni például a holdraszállásról. Azt gondolom, hogyha valaki szívből mond dolgokat és hisz is abban, amit mond, annak meg lesz a közönsége.

Merényi tanár úr az osztályfőnök-helyettes az osztályában. Hogyan jön össze a fizika és az ének, hogyan dolgoznak együtt a tanár úrral?

 
Engem mindig érdekelnek a más típusú emberek, Merényi Péter az ellenpontom és ez nekem jó, mert amit ő tud, amik az erényei azok az én gyengeségeim és fordítva. Én jó szervező vagyok, ezeket a dolgokat én elviszem. De ha olyan feladat van, ahol például az osztálynak kisfilmet kell készíteni, azt átadom a Tanár úrnak, az az ő művészi vonala. Az ellentétek vonzzák egymást. Az a jó, ha egy olyan valaki van mellettem, akivel megosztjuk a feladatokat. Nagyon jól működnek a dolgok, én szeretnék egy osztályfőnökhelyettessel végigmenni és úgy gondolom, Merényi Tanár úr ki fog tartani mellettünk a szalagavatóig, ballagásig.

A diákok is készültek kérdésekkel:
Mi a legleleményesebb puskázási technika, amin valaha rajtakapott valakit?

 
Én ugye a formsot szerettem használni dolgozatoknál  és az a kellemetlenség ért, hogy az általam előre bejelölt válaszokat valaki, aki nálam jobban ért hozzá elő tudta hívni. Ezt akkor vettem észre, hogy egy nehezebb dolgozatnál olyanok írtak kiválót, akiknél valószínűleg nem volt mögötte valós teljesítmény.

Mi a Tanár úr kedvenc autója?

 
Én nem annyira autópárti vagyok, a motorokat szeretem. Autóból a Ferrarit emelném ki, de én nem tudok olyanra vágyakozni, ami nem elérhető. A mai autógyártást nem szeretem, az elektromos autózást pedig zsákutcának tartom. Motorok közül a Harley Davidson a kedvenc gyártóm, nagyon stílusosak és nem arra mennek rá, hogy mi divatos, hanem időtálló terveket alkotnak.

Hisz az űrlényekben?

 
Természetesen hiszek. Amíg be nem bizonyítják az ellenkezőjét, addig miért ne? Abban, hogy nem civilizált életforma van a világegyetemben, abban száz százalékig biztos vagyok, nem ez az igazi kérdés, hanem az, hogy vannak-e még tudatos fajok rajtunk kívül. Lehetnek sokkal fejlettebb civilizációk is nálunk, akiknek mi vagyunk primitívek, ezt is el tudom képzelni.

Az interjút készítették: Lukács Sára és Tóth Lujza 12.B, fotó: Radócz Emma 11.T

Interjú Miskolczi Julianna Európa-bajnok sportlövővel, egykori rákóczis diákkal

 

Az idei projekthét keretében jelenlegi rákóczis diákok olyan egykori rákóczisokkal készítettek interjúkat, akiknek a portréja megtalálhatóak a Rákóczi Arcképcsarnokban. Zita, Eszter és Léna Miskolczi Juliannával, a kiemelkedő magyar sportlövővel beszélgettek, és a most következő cikkben foglalták össze az interjú tartalmát:

"Az iskolát annak idején a sportosztály miatt választotta, ami, mint kiderült, az utolsó „S” osztály volt. Ezen kívül azért is a Rákóczira esett a választása, mert a Keleti Károly utcában lakott. 1998-2002-ig járt gimnáziumba, és az akkori osztályt az utolsó évben összevonták a „B”-s osztállyal és így született meg a „BS” osztály. Emlékezett, hogy őt is tanította már Papp Imre Tanár úr és Rusvai Márta Tanárnő, akik jelenleg is a Rákócziban tanítanak. Visszalátogatva az iskolába meglepődött a számára új, felújított épületen. Régi diáktársaival is tartja még a kapcsolatot, rendszeresen találkoznak. Megemlítette, hogy célja, amit kitűzött még gimnazista korában az volt, hogy bátorsággal álljon az élethez, és véghez vigye, amit akar, illetve, hogy nyerjen a versenyeken, amiken részt vesz. 

Sportolói karrierjét már az iskolában elkezdte, edzései a gimnázium melletti, Marczibányi téri lőtéren voltak, ami megszűnt 1990 körül. 2014-ben Európa-Bajnok lett Moszkvában a női légpuska versenyszámban. Légpuska csapatával Európa-bajnokok lettek a Győrben megrendezett Kontinentális-bajnokságon is. Részt vett a 2016-os Európa-bajnokságon, ahol női légpuska csapatban aranyérmet szerzett, és egyéniben a 7. helyen végzett, ezzel megszerezte az indulási jogot, és részt vehetett az abban az évben megrendezett riói Olimpián. 

Megkérdeztük, mit üzenne a mai gimnazistáknak és azt mondta, hogy mozogjanak sokat és gyűjtsenek sok emléket."

Kökényessy-Fék Eszter, Hubói-Hubay Zita, Nyitrai Léna 9.T

 

Interjú Joó Éva világbajnok és Európa-bajnok sportlövővel, aki rákóczis diák volt

Az idei projekthét keretében jelenlegi rákóczis diákok olyan egykori rákóczisokkal készítettek interjúkat, akiknek a portréja megtalálhatóak a Rákóczi Arcképcsarnokban. Zita, Eszter és Léna Joó Évával, a kiemelkedő magyar sportlövővel beszélgettek, és a most következő cikkben foglalták össze az interjú tartalmát:

"Joó Éva világ- és többszörös Európa-bajnok, négyszeres olimpikon sportlövő mesél magáról és a Rákócziban töltött gimnazista éveiről. 1986-ban került a Rákócziba, a 3. évfolyamra (ma tizenegyediket mondanánk). Mivel sportlövőként a Marczibányi téri lőtérre járt edzésekre, az iskola nagyon jó helyen volt számára. A 3. évfolyam első félévét még „normál” osztályban járta, a második félévben átkerült a „sport” osztályba, ami nagyon kedvező volt az akkor már egyre jobb eredményeket elérő sportlövőnek, mert csak a főtantárgyakat tanulták, és aki versenyzett, az igazoltan hiányozhatott.

Félévkor és évvégén osztályozó vizsgát kellett tenni, ami jó gyakorlat volt az érettségire. 1988-ban érettségizett volna, de kijutott az 1988-as Szöuli olimpiára, így egy évvel később, 1989-ben tette le az érettségit. A sportosztály osztályközösségére a mai napig jó érzéssel emlékszik vissza. Sportolók révén az osztályközösség egy laza, kellemes társaság volt, és a sportból eredően a tanulásban is jól teljesítettek.

Mivel a fia iskolaválasztásánál a Rákóczi is szóba jött, évekkel ezelőtt (már az iskola felújítása után) járt újra a Rákócziban. Ez nagyon kellemes meglepetés és nagy élmény volt számára, egészen más arcát mutatta a felújított Rákóczi, mint abban az időben, amikor ő járt oda. Az érettségi után a TF-en folytatta a tanulmányait testnevelő tanár szakon, bár kacérkodott a Kertészeti Egyetemmel is, mivel nagyon érdekelte a kerttervezés. Ugyanakkor ebben az időszakban a sport állt a legközelebb hozzá, így a TF-et választotta. 

Emlékszik arra, hogy a Marczibányi téri lőtérhez kötődő sportlövők közül többen jártak a Rákócziba, pl. Gelencsér Emese, aki a sportban Joó Éva csapattársa, a Rákócziban pedig osztálytársa is volt. Rákóczis volt még a sportlövő Pécsöli Ildikó és Fehrentheil Bernadette is.  Korábban pedig Krzyzewsky Miklós, a Magyar Sportlövők Szövetsége korábbi elnöke, és Joó Éva néhai férje, Hammerl László is Rákóczisak voltak. Ők mindketten még tisztán fiú osztályba jártak. Az ő idejükben még annyira összetartó osztályok voltak, hogy évente tartottak osztálytalálkozót. Joó Éva legnagyobb sportsikerei a világbajnoki és többszörös Európa-bajnoki címe. A legnagyobb sportélményt viszont az olimpiai részvételek jelentették számára. Négy olimpián vett részt: az 1988-as (Szöul), az 1992-es (Barcelona), az 1996-os (Atlanta) és a 2004-es (Athén) olimpián. Ezek közül is a legjobban a barcelonai játékokat élvezte. 

A sportban a példaképe a bolgár sportlövő, Vesela Lecheva volt, aki egyben nagy riválisa is volt. Néhány éve volt szerencséje találkozni vele egy Győrben rendezett Európa-bajnokságon, nagy szeretettel üdvözölték egymást és nagyon kellemesen elbeszélgettek. A magánéletében a legnagyobb büszkesége a fia, Hammerl Soma, aki maga is tehetséges sportlövő. 

A sportolói pályafutását 2011-ben fejezte be. Ezt követően hosszú évekig még a sportban dolgozott: utánpótlás edző lett, majd a BHSE sportlövő szakosztály igazgatója néhány évig. Tagja volt a kiemelt edzőprogramnak is. Rövid ideig dolgozott a Tánc Sportszövetségnél, majd a Magyar Sportlövők Szövetségénél volt koordinátor, edzőtáborokat, versenyeket szervezett. Testnevelő tanárként is kipróbálta magát, még Soma fia születése előtt tanított testnevelést a IX. kerületben a Keleti Károly Testnevelés Szakosított Általános Iskola és Gimnáziumban. A tanítást mindig közel állt hozzá.Az elmúlt években viszont nagy váltás következett be az életében. A sport területétől eltávolodva részben visszatért egyik régi álmához, a kerttervezéshez, ideje legnagyobb részét azonban egy biodinamikus kertészetben tölti. Volt tanítványával Domonyvölgyben foglalkoznak biodinamikus zöldségtermesztéssel, ami nem csak élmény, de hatalmas kihívás is.  

Vagyis, ha ma valaki összehasonlíthatatlanul finom zöldségre vágyik, és még találkozni is szeretne egy sportlövő legendával, akkor irány a MOM piac, ahol szombatonként jó eséllyel összefuthat Joó Évával."

Hubói-Hubay Zita, Kökényessy-Fék Eszter, Nyitrai Léna  9.T  

Képes decemberi összeállítás

 

Már december első hetében megjelentek az adventi koszorúk és fenyőfák az osztálytermekben, a gimnázium karácsonyi díszekbe öltözött. Az aulába kikerült a projekt héten VHS kazettákból elkészített az alternatív karácsonyfa is, a könyvtár előtti vitrinekbe ünnepi dekoráció került.

A diákönkormányzati mikulások (igen, kettő volt…) rengeteg megrendelést kaptak idén, alig tudták végig látogatni az osztályokat a krampuszaik kíséretében. A dök-mikulásról bővebben itt írtunk:Mikulás

December 16-án tartottuk a Nyelvek karácsonyát, ahol a megszokott vidám hangulat, nyüzsgés, és rengeteg finom sütemény várta az érdeklődőket. Újdonságként a rendezvényt francia filmklub zárta. Az érdeklődők a Dany Boon rendezte Vissza a gyökerekhez című vígjátékot nézhették meg eredeti nyelven.

Nagy sikert aratott a Nyelvek karácsonyáról megmaradt sütemények kiosztása egy nappal később az aulában.

December 20-án az iskolai karácsonyi műsort a 9.HR osztály tartotta. Alig fértünk el a tornateremben, és sajnos a legtöbb néző se nem látta (nem volt megemelt színpad), se nem hallotta (szokásos hangosítási problémák) az előadást, amely egy viktoriánus korabeli karácsonyi történetet mesélt el.

 

Az iskolai ünneplést a legszebb versenyeredmények felsorolása, és a teremdíszítési verseny kihirdetése zárta, majd az osztálykarácsonyok következtek. Boldog Új Esztendőt kívánunk mindenkinek!

Kakaós csigák-beszélgetés Havassy tanár úrral

 

Havassy András Tanár úr jó pár éve a Rákóczi tantestületének tagja földrajz tanárként és osztályfőnökként is. A rákóczisok mondhatni mindennapjává vált kakaós csigák társaságában látni őt a szünetekben, így ahogy bennem is, valószínűleg másban is felmerült pár kérdés a Tanár úrral és a kakaós csigáival kapcsolatban. Ezért is gyűjtöttem össze kérdéseket, amikre választ is kaptunk.

Hány csigát eszik meg naponta?

Attól függ. Ha néha a feleségem süt otthon, akkor többet, az biztos.

Nyári- és más szünetekben is fogyaszt kakaós csigát, vagy csak iskolaidőben?

Bármikor. Bármikor képes vagyok kakaós csigát enni, ez nem nagyon függ attól, hogy iskola van-e vagy sem.

Hol veszi a csigákat?

A Lipótiban. Az nem mindegy, hogy milyet, mert azért figyelek az egészségre is, úgyhogy csak a teljes kiőrlésűt veszem. Az olyan csigák, amin máz van, vagy dupla csokis, vagy valami extra, azt nem szeretem, az nem az igazi. Tavaly egyébként tartottam egy kis szünetet, de sajnos vagy nem sajnos, visszaestem.

Mitől jobb az, amit Ön vesz?

Egészségesebb, mintha csak fehér lisztből lenne, én szeretem, erre szoktam rá. Mindenkinek tudom ajánlani.

Sütött-e már otthon kakaós csigát, ha nem, tervez-e?

Én magam még nem sütöttem, de mint mondtam már, a feleségem időnként süt. Nos, hogy tervezek-e? hát…szoktam sütni, de csak sütiket. Az a gond, hogy nagyon szeretem a sütiket is…Jó régen kaptam az egyik osztályomtól egy hatalmas kakaós csigát…

Mennyire önző a csigáival kapcsolatban?

Húha... Muszáj erre válaszolni? Hát, be kell vallanom, hogy volt már olyan, amikor egyszerre többet vettem, és elrejtettem a fiam elől a konyhaszekrény hátuljába.

 Előbb a közepe, vagy a széle? Harapva, vagy tekerve?

Természetesen előbb a széle, és tekerve. De, ha már említettem a fiam, akkor ne maradjon ki a lányom se. Egyik nap, tudod, szombat reggel, családi reggeli, eszem a csigám, jó kakaós közepű, tekerem, tekerem. Végre elértem a közepéig, és akkor hopp! A lányom lekapta a tányéromról és megette. És akkor ennyi volt, volt csiga, nincs csiga.

 Óváry Boróka 9.HR

Kedves Rákóczis Olvasó!

Kérjük, hogy a linkre kattintva töltsd ki a kakakós csigák fogyasztására vonatkozó 3 kérdéses kérdőívet (20 másodperc). Köszönjük!

kakaós csiga

Beszélgetés a leköszönő diákelnökkel

 

Nagy Tamás 12.A osztályos tanuló egy éven keresztül volt a diákönkormányzat elnöke. Idén tavasszal köszönt le az elnökségről, és jelenleg az érettségire és a továbbtanulásra koncentrál. A ballagási ünnepségen ő kapta a legaktívabb végzős dökösnek járó Dök-kutyát. Tomival beszélgettünk.

Az általános iskola után miért a Rákóczit választottad?

Első helyen egy pesti elitgimnáziumot választottam, viszont ott a szóbelin vizsgán a tanárok nagyon lekezelőek voltak. Ezután jött a rákóczis szóbeli, és az sokkal pozitívabb élményként éltem meg. Szedenik Enikő, Rusvai Márta, Kontár-Halász Emese és Békefi-Zrinyi Ágnes tanárnők alkották a bizottságot. Nem bántam meg, hogy a Rákóczi választottam😊.

Rákóczis éveid alatt melyik tantárggyal gyűlt meg a bajod?

Számomra a legnehezebb tantárgy egyértelműen a kémia volt. Amikor ide jelentkeztem, nem gondoltam bele, hogy négy éven keresztül emelt szinten fogjuk tanulni. Bevallom, hogy a 12. évfolyam első évében minden dolgozatomat egyesre írtam, és csak Papp tanár úr jóindulatának köszönhetem, hogy javítási lehetőséget kaptam, és így 1.21-es átlaggal és kegyelem kettessel abszolváltam az első félévet. Jó barátomat és osztálytársamat, Tomit (Bakonyi Tamás) megihlették a szenvedéseim, és egy emléklapot készített róla, amit a bolondballagás alkalmával helyeztünk ki a kémia teremben.

Milyen volt az első éved a Rákócziban?

Rögtön online oktatással kezdtünk, gólyatáborunk sem volt. Viszont már a beiratkozás után lett osztálycsoportunk, és még augusztusban megismerkedtünk egymással. A kilencedik nagy része online-ban telt. Együtt írtuk a dolgozatokat, órák alatt végig beszélgettünk egymással. Szinte hihetetlen, de akkor ötös voltam kémiából is. 😊 A legtöbb óra alatt mi, fiúk végig játszottunk (Minecraft, World of Warcraft). Sokat segített az osztály egységének a kialakításában, hogy azon a nyáron elmentünk Vinyére (Bakony) osztálykirándulásra Szedenik tanárnővel. Tulajdonképpen a 10. évfolyam első félévében láttuk meg először egymás arcát, addig vagy online-ban voltunk, vagy maszkot hordtunk. Az online időszakhoz köthető az is, hogy az osztályból a fiúk különböző majmokat választottak Teams profil képnek. Én orángutánt, Tomi gyűrűsfarkú makit, Kristóf (Almási Kristóf) lemúrt, Dávid (Kenéz Dávid) meg csimpánzt.

Miért és mikor döntöttél úgy, hogy dökös leszel?

A Remetébe (Remetekertvárosi Általános Iskola) jártam, és a felső tagozaton végig dökös voltam, nyolcadikban pedig DÖK-elnök. A Rákócziban 10-ben lettem osztályképviselő Laurával (Kozák Laura). Akkor Mihályi Marcell volt a DÖK-elnök, és amikor ő leköszönt, én is jelentkeztem, de nem engem választottak meg, így az ötök tanácsába kerültem. Ekkor már minden rendezvényen ott voltam, ahol tudtam, segítettem. Sokat jelentett nekem, hogy a diáknapon én voltam a számháború felelőse, és a program nagyon jól sikerült. Ez motivált abban is, hogy ismét elnöknek jelentkezzek, és amikor Domi és Franci (Schvéger Domonkos és Gehl Franciska) elballagtak, én lettem a diákönkormányzat vezetője. Őszintén szólva sosem stresszeltem túlzottan a tanulás miatt, ezért az elnökségem alatt mindig volt időm a diákönkormányzat ügyeire.

Miket tartasz a legnagyobb sikereidnek?

Úgy érzem, a tavalyi gólyatábor kifejezetten jó volt, szerintem a halloween, az egyik legújabb programunk is népszerű volt, mert idén már nagyobb teret kapott, és a bolondballagás is jól sikerült, „felturbóztuk” a Valentin-napot is. Büszke vagyok arra, hogy mi honosítottuk meg a gimnáziumi DÖK-mikulást, hosszú évek után ismét volt DÖK-tábor, és nagyobb hangsúlyt kaptak a tematikus napok is.

Véleményed szerint melyek egy DÖK-elnöknek a legfőbb feladatai?

Ez egy összetett szerep. Az elnök először is kapocs a tanárok és a diákok között, másrészt igyekszik összefogni az egész szervezetet, és persze tevékeny részt vállal a programokban. A kapcsolati és programszervező részt úgy gondolom, megvalósítottam, a diákönkormányzatnak mint szervezetnek az összetartása viszont problematikus volt, nem sikerült mindig mozgósítanom a képviselőket. Remélem, ez a jövőben jobb lesz, erre látok is esélyt, mert a mostani vezetőség nagyon színes, és talán jobban tudja motiválni a saját évfolyamát. Amiben még lehetne fejlődni, az a dökös csapatépítés, elsősorban iskolán kívüli programok révén, hogy a dök csapat még összetartóbb közösség legyen.

Mit kívánsz a jelenlegi elnöki párosnak?

Azt, hogy legyen két eredményes és boldog évük a Rákócziban. Vezessék ugyanúgy szívvel-lélekkel a dököt, ahogy képviselőként eddig dolgoztak. Mondtam már nekik is, hogy nyugodtan keressenek, ha elbizonytalanodnak.

Hogy állsz az érettségikkel?

Az írásbelik megvoltak, bevallom az emelt biosztól félek nagyon, az emelt latintól kicsit kevésbé.

Mi leszel, ha nagy leszel?

Két tervem van. Az A terv az, hogy történelem-latin szakos gimnáziumi tanár, a B terv a rendezvényszervezés. Az biztos, hogy emberekkel szeretnék foglalkozni, lehetőség szerint a fiatalabb korosztállyal. A rendezvényeknél is inkább olyanokra gondolok, mint gyereknap, gyereksarok, stb. Ilyen típusú munkát jelenleg is végzek, illetve korábban éveken keresztül voltam nyaranta táborvezető ikszes órákért, önkéntesként, vagy rendes fizetésért. Persze a továbbtanulás a cél, ezért azt tervezem, hogy tanári szakra megyek, és majd az egyetem után elvégzek egy rendezvényszervezői képzést. A mostani állapotok mellett nem érzem azt, hogy a tanári szakma elég lenne a biztos megélhetéshez, illetve nagy a kiégés veszélye, ezért szeretném magamat bebiztosítani.

Mesélnél kicsit a rákóczis kortárs segítő programról, amiben te is részt vettél?

Egy A osztályos diák, Pócs Ákos kezdeményezte ezt annak idején. Kovács Andrea iskolapszichológusnál még egy mentálhigiéniás képzést is elvégeztünk, a lényege az volt, hogy segíteni tudjunk a problémával küszködő gimnazista társainknak. Máig őrzöm a tanfolyam elvégzésért kapott oklevelemet! Sajnos, a program nem indult be a gimnáziumban, szép lassan elhalt.

Mi a véleményed az iskolai menzáról?

A rákóczis éveim alatt, legalábbis akkortól kezdve, hogy jelenléti oktatás volt, végig menzás voltam. Általánosságban azt lehet mondani, hogy heti egyszer volt jó étel. A pénteki vega nap bevezetése sajnos nem emelte a színvonalat. A legrosszabb emlékem a menzáról a gyümölcsszószos gyurmaízű és szagú nudli, valamint az amerikai sajtos tészta, amit mi csak nukleáris tésztának hívtunk, mert biztosak voltunk benne, hogy még világítana is, ha sötét lenne az ebédlőben. A kedvencem a paradicsomleves, a halrudacska és a rántott hús voltak.

Mit csináltál, ha nem kötött le a tanóra?

Nem vagyok büszke rá, de nem volt olyan tanórám, amin legalább egyszer el ne aludtam volna. Az alvókám mindig jó volt. Szedenik tanárnő irodalom óráin kifejezetten jókat szunyókáltam az első padban. Néha Dáviddal, néha egyedül😊.

Indultál-e kerületi kaptatón?

Igen, egyszer, mert Garam (Garamvölgyi Péter testnevelő) kötelezővé tette. Emlékeim szerint végig sétáltam, és lelkesen drukkoltam Kiarának (Kerékgyártó Kiara), aki abban az évben második lett.

Megmarad-e a kötődésed a Rákóczihoz a jövőben is?

Természetesen. Sok „külsős” rákóczis ismerősöm is van. Endrédi Zoltán családi barátunk például. Ő egyébként nem őriz túl jó emléket a Rákócziról, ahol nappalisként kezdett, de estisként végzett. Vagy említhetném anyukám egyik legjobb barátnőjét, Fazekas Juditot is, aki szintén a Rákócziban végzett.

Az interjút Hortobágyi Péter készítette, fotó: Hortobágyi Péter, Kovács Réka 10.C

 

 

Beszélgetés Lobogós tanárnővel

Miért lett tanár?

Bevallom őszintén, hogy soha nem szerettem volna pedagógus lenni, mert az édesanyám tanítónő volt, tanított engem. Gyermekorvosnak készültem, de a sors fintora, hogy nem vettek fel az orvosi egyetemre. Ekkor jelentkeztem a tanítóképzőbe, az egy csodálatos időszak volt számomra. Sárospatakon végeztem el, és utána Debrecenben a pedagógiai szakot. Innentől kezdve úgy éreztem, hogy nekem ez az életutam. Négy és fél éven keresztül egy általános iskolában, korrekciós első osztályban tanítottam, aztán középiskolába kerültem, ott osztályfőnök lettem. Majd lehetőségem nyílt rá, ezért elvégeztem a pszichológia szakot, a fő területem a gyermek- és ifjúságvédelem. Közben az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára is meghívtak előadni, ott a vezető óvónőket és a fejlesztőpedagógusokat tanítottam. Ezzel egy időben pedig az ELTE-n a szakvizsgámat is megszereztem, tehát egy picit tágult ez a kör. Soha nem hagytam abba a tanítást, hiába kerültem be a Fővárosi Pedagógiai Intézetbe, ahol gyermekvédelemmel foglalkoztam. Mindig visszajártam tanítani, illetve a főiskolán is rendszeresen tanítok. Ez az 50. tanévem, amibe most belevágtam. Édesanyám 51 tanévet tanított, hát nem tudom, hogy az 51. sikerül-e, vagy sem. Azt hiszem, hogy ez a hivatás az kitölti az életemet, és nagy-nagy boldogság, hogy annyi gyereket ismerhettem meg. Elmondhatom, hogy egy „gyerekcsaládnak” vagyok az édesanyja, nagyanyja, pótanyja, mindene…

Miért választotta a Rákóczit?

Teljesen véletlenül kerültem ebbe az iskolába tavaly. Egy este a telefonommal szórakozgattam, és Magócs igazgató asszony feltett egy hirdetést, hogy ének-zene szakost is keres az iskola. Akkor annyit írtam neki vissza, hogy „Én jó leszek?”. Ő válaszolt nekem, hogy „Hívhatlak?”, így kerültem ide. Jelenleg, ahogy én kiszámoltam, 448 diákot tanítok, 14 osztályban. A keresztnevét vagy a becenevét mindenkinek tudom, a vezetéknevét azt szégyen, gyalázat, de nem szoktam megjegyezni. Szeretek itt dolgozni, nagyon jó a kollégákkal a kapcsolatom, és azt hiszem, a diákokkal is.

Hogyan jellemezné az óráit?

Én egészen másképpen tanítom az ének-zenét, mivel tudom, hogy nem egyforma szintről jöttek bizonyos iskolákból a tanulók, ezért számomra a legfontosabb az, hogy a zenei alapismereteket és a zenetörténetet tanítsam meg. A mindennapjainkhoz, illetve az intelligenciához hozzátartozik egy bizonyos zenei tudás, kép. Nem biztos, hogy mindenki ugyanazt a zenei stílust szereti, én ezt tiszteletben is tartom, de szükség van arra, hogy el tudják helyezni mondjuk Mozartot, Bartók Bélát vagy Bachot, teljesen mindegy. Továbbá ha meghallgatunk egy-egy zenét, arról a diákok leírják a benyomásukat, tehát egyfajta szabad kezet is adok nekik. Valaki azt sem tudja, mi az a G-kulcs, violinkulcs, két negyed, négy negyed, szóval nagyon a nulláról kellene kezdeni. Úgyhogy egy kicsit megpróbálom színesíteni ezt a palettát.

Miért pont énektanár lett?

Mert ebben az iskolában nincs pedagógia és pszichológia, én ezt a kettőt tanítom a főiskolán.

Még most is?

Jelenleg szakdolgozati konzulens is vagyok, elég sokan írnak nálam szakdolgozatot. Záróvizsgákra pedagógia kérdező tanárnak hívnak meg. Ezért van az, hogy én egy héten háromszor tanítok itt, ebben az iskolában, és általában hétvégenként van a felnőttképzés.

Említette, hogy tanított általános iskolában is. Milyen egy gimnáziumi osztály ahhoz képest?

Abban az időben alakult ez a korrekciós első osztály, amikor én elkezdtem tanítani. Ez egy kis létszámú osztálytípus iskolaotthonos rendszerben, ami azt jelenti, hogy délelőtt és délután is volt tanítás. Egy kis készségtantárggyal fűszerezve. Tehát gyakorlatilag ez egy egész napos iskola, nem vittek haza leckét. Ketten tanítottunk, ilyen szempontból egy nagyon-nagyon jó tanulóidőszak volt ez számomra. Ha most összehasonlítom a hetedikeseket, a nyolcadikosokat meg a tizedikeseket, a hetedikesek nehezebben találják meg a helyüket. Aztán kiforrnak. A nyolcadikosok kissé bohókásabbak, de minden korosztálynak megvan a maga szépsége, kedvessége és bája.

Mi a célja a munkájában?

Hogy az óráim érdekesek legyenek, színessé tegyem őket, sokat beszélgessünk, örömmel jöjjenek be. Egy kicsit le is engedjenek, de valami pluszt is kapjanak. Előző órán például prezentációkban mutatták be a bécsi klasszicizmus zeneszerzőit, az egyik csoport Haydn-t, a másik Mozartot, a harmadik pedig Beethovent. Párokban csinálták meg. A tizedikesek pedig a XX. és XXI. század zenéjét dolgozták fel. Kiindulópont volt a tanult nyelv, mert van, aki spanyolt tanul, valaki franciát, olaszt, latint, németet. Volt olyan tanítványom, aki a bajor polkáról tartott egy prezentációt, és olyan is, aki a sanzonról. Szóval én ezt tartom egy élménynek. Ha nem így csinálnám, azt kudarcként élném meg, és nagyon nehezen viselem a kudarcot.

Játszik valamilyen hangszeren?

14 évig zongoráztam, és konziba is jártam. Konzervatórium, azaz zenei gimnázium, csak azt anno konzinak hívták.

Vannak pozitív emlékei iskoláskorából?

Igen. Elárulom nektek, hogy 9 éves voltam, amikor a  miskolci rádióban zongoráztam egy Mozart-darabot. Rőczey Ferenc tanár úr volt a tanárom, akire olyan nagy szeretettel gondolok, hogy azt el sem tudom mondani. A legkedvesebb zeneszerzőm Mozart, hozzáteszem. Ugyanakkor a könnyűzenében az ABBA együttest nagyon szeretem, vagy Rózsit, nehogy félreértés essék, hogy én csak komolyzenét hallgatok.

A zenetanárától tanult valami olyasmit, amit tanárként hasznosíthatott?

Igen, mert óriási fegyelem volt. Nála nagyon be kellett tartani mindent, azt, hogyan ülök le a zongorához, a kéztartást, az ujjtartást, a napi másfél óra skálázást. De én azt be is tartottam! Tehát engem ezek a határok mindig is inspiráltak, hogy annak lesz majd eredménye.

Hogyan szokta fenntartani a diákok figyelmét?

Van, aki mással foglalkozik. Bevallom őszintén, halálosan tud bosszantani az, hogy mindenki mást sem csinál, csak állandóan piszkálja a telefonját, de ma egy ilyen világot élünk. Amikor felszállok a villamosra, és a körülöttem lévő emberek kora reggel, éhgyomorra már a telefonjukkal vannak elfoglalva, azt nagyon nehezen viselem. Tény és való, néha van olyan feladat, amikor azt mondom, hogy vegyétek elő, használhatjátok. Viszont amikor zenét hallgatunk, vagy éppen egy fogalmat tanulunk, azaz igyekszem valamit eljuttatni a tudatukig, bántó számomra, hogy ők közben írogatnak, esetleg játszanak a telefonjukkal. Ami még engem néha zavar, hogy hallatlanul nagy létszámú osztályok vannak, 35 fő nagyon sok. Egy ideális osztálylétszám 20-22 fő, na de hát nem én vagyok az oktatásért felelős miniszter!

Szokott úgy zenét hallgatni, hogy közben nem csinál semmit, csak a zenére figyel?

Nem, én mindig csinálok valamit. Zenehallgatás közben van úgy, hogy vasalok, főzök, és vagy fütyülök, vagy énekelek. Tehát úgy, hogy hanyatt vágom magamat, nem hallgatok zenét. Jó, amikor koncerten vagyok, az egészen más. Nagyon szeretek az Operába és a Zeneakadémiára járni, és ahová csak tudok, megpróbálok eljutni.

Milyen érzés, hogy egy koncerten nem tud vasalni?

Olyan, mintha mesében lennék. Mindig, mielőtt egy hangversenyre megyek, utána szoktam nézni, mit fogok meghallgatni, tájékozódom. Valamikor csalódás ér, és valamikor azt mondom, hogy mintha a mennyekben lettem volna, szárnyaim vannak. Az egy nagyon jó érzés. Például amikor Verditől a Requiemet végighallgattam, vagy most karácsonykor, az Egyetem téri templomban volt a Don Bosco ének- és zenekarnak a hangversenye. Szóval egy olyan bensőséges, meghitt érzés van ilyenkor az ember lelkében, és egy megnyugvás.

Ezt közvetíti a diákok felé?

Mindig elmesélem, fényképeket is szoktam mutatni nekik.

Órán, zenehallgatásnál meg lehet teremteni azt a hangulatot (vagy legalábbis valami hasonlót)?

Megbeszéljük, szempontokat adok, hogy mi szerint, például milyen hangszerek vannak benne. Legutóbb volt egy olyan feladat, amit én találtam ki, hogy összehasonlítottuk Haydn Évszakok című művének Tavasz tételét Vivalditól a Tavasz egy tételével, és nagyon érdekes dolgok születtek. Megnéztük, milyen hatással volt ez rájuk. Mert Vivaldi egészen másként írta ezt a művét, legalábbis ezt a négy tételt, mint Haydn. Utóbbinál már nemcsak a zenekar szólal meg, hanem a kórus is.

Vannak jó emlékei a munkájához kapcsolódóan?

Igen, mert nagyon sok diákkal – a régi tanítványaimmal is – napi kapcsolatom van. Tavaly volt az első osztályomnak a 25 éves érettségi találkozója, és a 26 főből húsz ott volt, a másik hat pedig videochaten, mert külföldön élnek. Vagy az, hogy odajönnek hozzám, például az előző óra végén megkért az egyik fiú, hogy ajánljak neki egy zongoradarabot, azt ő megtanulja, és majd eljátssza nekem. Szóval ez jó érzés. De van, aki a lelki problémájával is megkeres.

Ennek van köze ahhoz, hogy pszichológiát tanít?

Azt hiszem, hogy igen, mert én erőszakkal senki felé nem nyitok. Ha valaki meg akar nyílni, akkor megnyílik, ha nem, akkor ezt nem szabad erőltetni, legalábbis én úgy érzem. Még egy fontos dolog: amit nekem egy gyermek elmond, az ott marad, tehát a titoktartási kötelezettségnek óriási jelentősége van számomra. Azt gondolom, hogy mindenkinek lehetnek problémái, de a bizalom az bizalmat szül, a bizalmatlanság meg bizalmatlanságot, és én odáig nem alacsonyítanám le magamat, hogy kibeszéljek valamit. Nagyon ritka az az eset, amikor egy osztályfőnökhöz odamegyek szólni. Higgyétek el, az emberből sugárzik ez. Én mindig bele merek nézni a tükörbe, és mindenkinek a szemébe megmondom, ha nekem valami nem tetszik, de az örömömet és a nehézségeimet is meg szoktam osztani.

Járt már külföldön?

Nagyon sokat. A Pedagógiai Intézetben egy projekten belül nyertem egy pályázatot, és négy kollégával 11 országban voltam. Nagyon szeretek utazni, Rómába most megyek tizenharmadszor, Portugáliában most voltam ötödször, Németországban rengetegszer jártam, és Európában még nagyon sok helyen, meg rendszeresen síeltünk is.

Hová költözne legszívesebben?

Annak idején úgy volt, hogy Svájcban megyek férjhez, többször próbálkoztam az odaköltözéssel, már állásom is volt, de itthon maradtam. Nekem Magyarország a hazám. Én nagyon tudok szeretni, és nagyon szeretek itthon élni. Ha úgy hozná a sors, akkor talán Portugáliába mennék lakni, de csak ideig-óráig, aztán biztosan hazajönnék. Tudod, amikor végigsétálok az Andrássy úton, és megpillantom az Operaház épületét, akkor megdobban a szívem. És a Zeneakadémiára elmenni… Ha kinézek a nappali ablakán, a Gellért-hegyet és a Bakáts téri templom tornyát látom.

A munkája mellett jut ideje és energiája másra?

Nagyon szeretek főzni, és mindenféle házimunkát végezni a portörlésen kívül, de azt is meg szoktam csinálni. Kirándulni is szeretek. Most már nem síelek, de a napi öt kilométert azért legyalogolom, rendszeresen járok gyógytornára, tornázom otthon. Nincsen szenvedélyem, nem dohányzom, nem iszom, semmi ilyesmi. Majdnem minden hétre jut egy program, baráti összejövetel, találkozás a régi tanítványaimmal.

Kitől szokta kapni a rózsákat? (tanári kérdés)

A páromtól. Gyűjtöm őket, és amikor összejön 15 szál rózsa, akkor az egyik csokrot Édesapám sírjához szoktuk vinni, a másikat Édesanyáméhoz. Nagyon sok virágom van, ez a hobbim, de zöld is a kezem. Én ledugok valamit, és az abban a pillanatban megered. Egy botanikus kert a lakás, sőt a függőfolyosó is!

Vezetett már kórust?

Igen, és most jöttek is kérni, mert szeretnének járni. Tavaly a szalagavatóra összehoztunk egy tanárkórust, de még több időre lett volna szükség, hogy ki tudjunk állni.

Egy kórushoz képest milyen egy osztállyal dolgozni?

Én úgy érzem, hogy vannak lazább és feszítettebb napok. 49 év tapasztalat van a hátam mögött, érzem, amikor szorong a gyerek, hogy neki teljesítenie kell a következő órán fizikából, biológiából vagy kémiából. Ilyenkor azt mondom, dolgozzon, és halkan hallgatunk zenét, tehát valahol egy feszültségoldásnak is kell lenni. Úgy tartom, hogy készségtantárgyakat nem szabadna osztályozni, nálam a legrosszabb jegy a négyes. Egy gyerek arról nem tehet, hogy nincsen hangja. A ritmusérzéket lehet fejleszteni, de a hangot, hogy ő mást hall belül, mint amit énekel, azt nem. Továbbá ennek a korosztálynak „ciki” énekelni. Van, akinek nagyon szép a hangja, azonban úgy szorong, hogy nem tud énekelni senki előtt. Az apró dolgokat kell megtalálni, múltkor például hangszereket csináltunk a kicsikkel, és olyan boldogok voltak! Egyikük az anyukájával hozatta az üvegeket, amelyeket vízzel töltött meg különböző magasságokban, és megszólaltatta. Ha én íratnék velük, kottáztatnék, hát oda küldenének el, ahol a bors terem!

A tanárnőt hogyan fogadták a Rákócziban, tekintve, hogy régóta nem változott az énektanár személye?

Én Krnájszki tanárnőt tanítottam, 2006-ban tőlem kapta a Pedagógiai Intézetben a gyermekvédelmi továbbképzésről a tanúsítványát. Gyakran jártam ide, a 002-es teremben tartottam előadásokat, tanártovábbképzéseket. A diákok is nagyon jól fogadtak.

Hánykor szokott felkelni, hogy beérjen első órára?

Minden reggel 5 órakor kelek. Szellőztetek, kávét főzök, reggelit csinálok, beágyazok, anélkül el nem jövök otthonról. Abszolút van egy ritmus az életemben.

Kik voltak a példaképei az élete során?

Édesapám volt az első, de 11 éves voltam, amikor elveszítettem. Nagyon szerettem őt. Szóval Édesapám és Édesanyám, aki most lesz 5 éve, hogy meghalt. Emellett nagyon jó tanáraim voltak az egyetemen és középiskolában is. A középiskolai igazgatónőm már 98 éves. Hat évvel ezelőtt abban a középiskolában Miskolcon, ahová annak idején jártam, én nyitottam meg a tanévet, és ő is ott volt. Azért választottam a pedagógiai szakot, mert annyira szerettem az igazgatónőmet, Éva nénit, és mert megszerettette velem ezt a tantárgyat.

Mi motiválta, hogy ennyi dolgot megtanuljon?

Én sosem szerettem keresztbe tett lábbal ülni, motivált, hogy tanulni kell, és boldogan tettem ennek eleget.

A kutyákat vagy a macskákat szereti jobban?

A kutyákat, volt egy fekete-fehér cocker spánielem.

Jelenleg van háziállata?

Nincs, mivel a hatodik emeleten élek, meg nagyon keveset vagyok otthon.

Mi a legviccesebb munkájával kapcsolatos története?

Rengeteget táboroztattam gyerekeket a Balatonnál. A szobákban emeletes ágyak voltak, és fönt ült Lavór, ez volt a beceneve. Röhögtek, vihogtak, minden hülyeséget csináltak. Szokás szerint csípőre tettem a kezemet, és mondtam neki, hogy „A nyakadra lépek, meg a szádra ülök!”. Lenézett, és azt felelte, hogy „Amilyen kicsi, olyan nagy a szája!”. De nagyon jó viszonyban vagyunk azóta is.

És innen, az iskolából?

Krnájszki tanárnővel rengeteget röhögünk, vidáman töltjük a szüneteket és a lyukasórákat, felidézzük a régi szép emlékeket, de minden kollégával jó a kapcsolatom. Természetesen a portás Jóska bácsit sem hagyhatom ki!

Mit szeret a gyerekekben?

Úgy vélem, hogy minden gyerek jónak születik, de olyanná válik, amilyen helyen szocializálódik. Meg szoktak nekem énekelni az osztályok, maguktól. Az elmúlt év végén Horvátországba ment a mostani 8.HR osztály, a buszból képeket, videókat küldtek, énekeltek. Karácsonykor, születés- és névnapomkor nincs olyan, hogy a telefonomon ne legyen több száz jókívánság, hívás, üzenet. Kell ennél nagyobb boldogság?

A felnőttek tanításánál mit tart a legfontosabb szempontnak?

Elsősorban a szemléletet kívánom átadni. Figyelembe kell vennem korukat, élettapasztalataikat és még azt is, hogy náluk a tanulást megelőző, fontossági sorrendben első tényező a család. Konzultációs szemléletben igyekszem átadni az új információkat, én is sokat kapok tőlük, az ő tudásuk, tapasztalataik ismeretében. Legyenek következetesek, érzelmileg kiegyensúlyozottak, legyenek képesek motiválni a rájuk bízottakat.

Milyen egy ideális tanár?

Legyen példamutató, következetes, felkészült, kiegyensúlyozott, legyen humorérzéke, és még empátiás készsége is. Legyen megértő és segítőkész. Megjelenése inkább konzervatív legyen, ápolt, de leginkább jól felkészült. Ne érzelmileg, kizárólag a teljesítmény alapján tegyen különbséget a diákok között. Nem lehet mindenkit egyformán szeretni, de nem szabad kimutatni, mert óriási sebet ejtünk a gyereken.

Volt már, hogy Önnek is oda kellett figyelnie erre?

Volt, de megpróbáltam úrrá lenni önmagamon, és leültünk megbeszélni, tisztázni a problémát. Én ezektől a helyzetektől nem félek. Egy szalézi mondást szoktam mindig mondani: „követelek, mert szeretlek”. Ez nekem nagyon fontos.

Nagyon köszönjük Lobogós tanárnőnek a beszélgetést!

Lengyel Karola (12.HR) és Vecsey Hanga (7.HR)