VALENCIA, a teljes napfogyatkozás árnyékában…
2026. augusztus 12. 19:32 CEST
"Régóta terveztem, hogy a következő Európai napfogyatkozásra fizikatanári mivoltomban elmegyek, és tudományosan megvizsgálom azt. A rákóczis diákok szülei közül is nagyon sokan emlékeznek az 1999. augusztus 11-i magyarországi teljes napfogyatkozásra, gondoltam, ha már én mindenképpen utazok, lehetőséget biztosítok az érdeklődő diákoknak is. Összesen 11 diák (közülük 9 RFG-s diák) alkotta az utazó csapatomat. Szokatlanul korán, - az esemény előtt 11 hónappal – kezdtem el a szervezést, intéztem a foglalásokat, hiszen tömegek mozogtak lényegében 3-4 irányba. Izland, Észak-Spanyolország, DK-Spanyolország, Palma de Mallorca szűk sávja (egészen pontosan a szigettel megegyező átmérőjű sávban) voltak a lehetséges helyszínek. Első gondolatom Izland volt, végül elvetettem a nagy felhőképződési valószínűség miatt (sajnos így is lett), majd Santander környékében gondolkoztam (ez sem jött volna be, mert felhős volt), végül Valenciára esett a választásom, mert Mallorcán még későbbre esett volna a jelenség (közel a napnyugtához). Utólag elmondhatom, hogy ragyogó választás volt, de itt is voltak kompromisszumok, mert a Ny-i égbolt egy ilyen (K-i fekvésű) nagyvárosban komoly kihívás a magas épületek miatt. A helyszínen terepszemléket tartottam, végül a Valenciától délre eső El Saler (rizstermesztőkről is híres halászfalu) lett a kiválasztott megfigyelési pontunk. A buszozás helyi járatokkal nem volt egyszerű, mert tele voltak a megállók, sok helyen meg sem állt a busz. Az El Saleri tengerparti sávon is volt takarás a Ny-i égbolton, így a falu K-i végén (rizsföldek mellett) foglaltuk el a helyünket az esemény előtt 3 órával. A közvetlen társaságunk egy népes Római csillagászokból és családtagokból álló vidám társaság volt, aminek volt jelentősége a későbbiek során, ugyanis a későn érkezők be szerettek volna elénk állni, amit a rómaiak nem hagytak (tőlük azért még most is tartanak😀, mégiscsak egy nagy egykori birodalomról van szó). Tapasztalatokat is cseréltünk, megnéztük közelebbről egymás technikáit (ők hagyományos fotós, távcsövesek voltak, én az új generációs Seestar S50 digitális, videós távcsövemmel). Ők sokkal hamarabb beálltak technikailag, nekem a helyi mágneses anomáliáktól kezdve a vízszintes beállás ingoványos talajon, a tömegek okozta földvibrációk okoztak fejtörést. A szoftveres kihívásokat nem is említem, természetesen minden frissíteni kellett előző napon helyi WIFI-re kódolva (mert ez sem mindegy) és manuális koordinátákkal, mert persze a hivatalos (amit a laptop azonosít) eltér tízes nagyságrendű ívmásodperceket (1 ívmásodperc 30 m-es pontosságot jelent), ami már nem jó a pontos követésre 2 órán keresztül. Egyszóval nehéz volt beállnom, ez a modern technika átka a hagyományos tájolással szemben, ahol kézzel beigazítom a Napot a célkereszt közepébe, megadom, hogy az É-i szélességi kör 39,5˚-on vagyok és már kész is…
A technikai részletek után a motivációmról is ejtenék néhány mondatot. 2017-ben részt vettem az éves Fizikatanári Ankéton, ahol a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium fizikatanára Zsoldos Tamásné beszélt a napfogyatkozásokról, illetve arról, hogy világszerte elutaznak és mérnek. Mint hasonlóan világlátott ember, egyből megfogott a téma, és elkezdtem tervezgetni, hogy talán nekem is menne és talán diákokat is bevonhatnék. Ez utóbbira nem tudom, hogy volt-e példa, inkább szaktanárok és kutatók utaztak csapatosan ilyen eseményekre a korabeli leírások szerint. A fő célom az volt, hogy Einstein általános relativitáselméletét igazolandó (Arthur Eddington 1919-es kísérletét, miszerint a téridő a nagy tömegek környezetében meghajlik, és a gravitáció képes elgörbíteni a fény útját) teljes napfogyatkozáshoz kötődő kísérletet megismételjem. Ez a célom még nem teljesült, de az első nagy lépést megtettem, tudom mi kell még hozzá és hogyan kell nekilátni, annyit elmondhatok, hogy erre igazából jövőre lesz lehetőségem, amikor szintén lesz Spanyolország nagyon D-i részén teljes napfogyatkozás és délelőtt, magasan járó Nappal. A nagy precizitás miatt fontos ez a körülmény, a mostani napfogyatkozás 5˚-on a horizont felett zajlott és közel a napnyugtához.
A diákok valós érdeklődésétől kissé tartottam előzetesen, de teljesen megcáfoltak, ugyanis két órán keresztül fegyelmezetten figyelték vizuálisan, természetesen az arra megfelelő szemüvegekkel, amit nem is volt olyan könnyű beszerezni. A szállodában sokan megrendelték a szemüveget, amit 1 nappal előtte a hatóság visszahívott, és be is szedett, mert nem volt alkalmas. Szerencsére mi vittünk magunkkal távcsőboltból megrendelt darabokat. Az esemény fő attrakciója a teljes elsötétedés és az ezzel együtt járó gyors lehűlés volt, illetve ahogyan a természet elhallgatott. Tapsoltak az emberek és valódi extázisba kerültek, tapintani lehetett az érzelmi túltöltöttséget. Persze én a távcsövemmel voltam elfoglalva és őszintén bevallva egy kicsit vesztettem is emiatt az élményből. Néha jobb csak valamit átélni, és nem csak dokumentálni. A diákjaink szerencsére teljesen átélték és nagy hatással volt rájuk.
Valenciában az egy hét alatt sok egyéb kulturális és szórakoztató programunk volt, előbbihez sorolnám a Sagunto várának látogatását, amelynek Kr. e. 219-es ostroma (Hannibál karthágói vezér megtámadta és elpusztította a Rómával szövetséges ibériai várost) jelentette a második pun háború közvetlen kiváltó okát. Akkoriban még Arse néven emlegették a helyiek, pénzérméken is így maradt fenn. Voltunk a „kis Velence”-ként emlegetett Alboraya település tengerparti negyedében (Port Saplaya), amelynek mesterséges csatornái, színes házfalai tényleg megidézik Velencét, pedig nemrégen (1970) épült. A szórakozás részhez sorolnám Európa legnagyobb óceanáriumának meglátogatását, valamint a Művészetek és Tudományok Városának (Museu de les Ciéncies Príncipe Felipe) felfedezését. A közös élményünk alapján elmondhatom, hogy mindenkinek megérte ez a tanulmányi kirándulás, jövőre is visszatérünk!"
Link a tanár úr helyszínen készült timelapse videójához: napfogyatkozás
Szöveg, fotó, videó: Gönczöl Zoltán
nyitókép: forrás
