Kiss Alíz alkotásai #1

Kiss Alíz (11.A)

Valentin-napi képes beszámoló

A programokról itt olvashatsz részletesebben.

Az Eötvös-szobor koszorúzása

  Iskolánk jogelődjének, a Budapesti Királyi Egyetemi Katolikus Gimnáziumnak a tanulója volt báró Eötvös József politikus, jogász, szépíró. A hagyomány szerint ebben a tanévben is február másodikán, halálának napján tartottuk a könyvtár melletti Eötvös-szobor előtt a megemlékező műsorunkat. A műsort a 9.A osztály tanulói, Balogh Lili, Kecső Edina és Pászti Anna tartották, a felkészülést Pomázi Bence tanár úr segítette. Minden osztályt két tanuló képviselte a megemlékezésen.

A további képeket ide kattintva nézhetitek meg.

A Hatalom markában

  2023 januárjában volt a BIDF, a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál, amin a rákóczis diákok már évek óta nagy számban vesznek részt. Idén Pimm Olívia 8.HR osztályos tanuló lett a filmfesztivál rákóczis diáknagykövete, ő szervezte, hirdette az eseményt a gimnáziumban. Január 26-án végül több mint hetven rákóczis diák tekintette meg a Mammutban A Hatalom markában című dokumentumfilmet.  Galambos Annára (10.T) nagy hatással volt az alkotás:

 „Hazafelé a buszon még a film hatása alatt csak a figyelmeztető hasonlóságokra és a látható párhuzamokra tudtam gondolni az itthoni és az ottani élet között. Nem hagyott nyugodni a kérdés, hogy vajon a filmben látottak egyszer az én jelenemmé is válhatnak? Hiába rokonaim eleven emlékei és a tengernyi hollywoodi próbálkozás, számomra Oroszországot még mindig sejtelmes köd vette körül. Egészen múlt csütörtökig, amikor két röpke órára kissé felszállt az említett köd. A vetítés alkalmával láthattam egy igazabb és valószínűbb képet arról, hogy milyen lehet egy korombeli lány élete egy tőlünk sok szempontból mégsem olyan távoli országban. A film lerombolta minden eddigi előítéletemet, és helyette egy keserű megvilágosodást adott egy olyan valóságról, amit a saját szememmel is nehezen tudtam elhinni. A moziból kilépve sok tanulsággal, pár régóta keresett válasszal, de meg több feltenni való kérdéssel távoztam.”

  A filmelőzetesét ide kattintva láthatod.

Reklámfilm

Az OPUS TITÁNOK energiatudatossági csapatverseny második fordulójára készítette az alábbi reklámfilmet a 10.T osztály csapata.

A csapat tagjai: Szantner Kristóf, Szantner Olivér és Szilágyi Barnabás.

Ide kattintva nézheted meg.

Álmok Álmodói (díjnyertes videó)

  A 7. HR osztály ellátogatott az Álmok Álmodói kiállításra a Millenárison. Sok-sok élménnyel és ismerettel gazdagodtunk a világhírű magyar találmányok terén. Ezzel a vloggal szeretnénk nektek beszámolni az élményeinkről. A videós élménybeszámoló az Álmok Álmodói ,,Tudományos Kalandorok" pályázatának nyertes pályaműve lett a 11-14 évesek korcsoportjában.

  Köszönjük, ha megnézitek!

Beszélgetés Lobogós tanárnővel

Miért lett tanár?

Bevallom őszintén, hogy soha nem szerettem volna pedagógus lenni, mert az édesanyám tanítónő volt, tanított engem. Gyermekorvosnak készültem, de a sors fintora, hogy nem vettek fel az orvosi egyetemre. Ekkor jelentkeztem a tanítóképzőbe, az egy csodálatos időszak volt számomra. Sárospatakon végeztem el, és utána Debrecenben a pedagógiai szakot. Innentől kezdve úgy éreztem, hogy nekem ez az életutam. Négy és fél éven keresztül egy általános iskolában, korrekciós első osztályban tanítottam, aztán középiskolába kerültem, ott osztályfőnök lettem. Majd lehetőségem nyílt rá, ezért elvégeztem a pszichológia szakot, a fő területem a gyermek- és ifjúságvédelem. Közben az Apor Vilmos Katolikus Főiskolára is meghívtak előadni, ott a vezető óvónőket és a fejlesztőpedagógusokat tanítottam. Ezzel egy időben pedig az ELTE-n a szakvizsgámat is megszereztem, tehát egy picit tágult ez a kör. Soha nem hagytam abba a tanítást, hiába kerültem be a Fővárosi Pedagógiai Intézetbe, ahol gyermekvédelemmel foglalkoztam. Mindig visszajártam tanítani, illetve a főiskolán is rendszeresen tanítok. Ez az 50. tanévem, amibe most belevágtam. Édesanyám 51 tanévet tanított, hát nem tudom, hogy az 51. sikerül-e, vagy sem. Azt hiszem, hogy ez a hivatás az kitölti az életemet, és nagy-nagy boldogság, hogy annyi gyereket ismerhettem meg. Elmondhatom, hogy egy „gyerekcsaládnak” vagyok az édesanyja, nagyanyja, pótanyja, mindene…

Miért választotta a Rákóczit?

Teljesen véletlenül kerültem ebbe az iskolába tavaly. Egy este a telefonommal szórakozgattam, és Magócs igazgató asszony feltett egy hirdetést, hogy ének-zene szakost is keres az iskola. Akkor annyit írtam neki vissza, hogy „Én jó leszek?”. Ő válaszolt nekem, hogy „Hívhatlak?”, így kerültem ide. Jelenleg, ahogy én kiszámoltam, 448 diákot tanítok, 14 osztályban. A keresztnevét vagy a becenevét mindenkinek tudom, a vezetéknevét azt szégyen, gyalázat, de nem szoktam megjegyezni. Szeretek itt dolgozni, nagyon jó a kollégákkal a kapcsolatom, és azt hiszem, a diákokkal is.

Hogyan jellemezné az óráit?

Én egészen másképpen tanítom az ének-zenét, mivel tudom, hogy nem egyforma szintről jöttek bizonyos iskolákból a tanulók, ezért számomra a legfontosabb az, hogy a zenei alapismereteket és a zenetörténetet tanítsam meg. A mindennapjainkhoz, illetve az intelligenciához hozzátartozik egy bizonyos zenei tudás, kép. Nem biztos, hogy mindenki ugyanazt a zenei stílust szereti, én ezt tiszteletben is tartom, de szükség van arra, hogy el tudják helyezni mondjuk Mozartot, Bartók Bélát vagy Bachot, teljesen mindegy. Továbbá ha meghallgatunk egy-egy zenét, arról a diákok leírják a benyomásukat, tehát egyfajta szabad kezet is adok nekik. Valaki azt sem tudja, mi az a G-kulcs, violinkulcs, két negyed, négy negyed, szóval nagyon a nulláról kellene kezdeni. Úgyhogy egy kicsit megpróbálom színesíteni ezt a palettát.

Miért pont énektanár lett?

Mert ebben az iskolában nincs pedagógia és pszichológia, én ezt a kettőt tanítom a főiskolán.

Még most is?

Jelenleg szakdolgozati konzulens is vagyok, elég sokan írnak nálam szakdolgozatot. Záróvizsgákra pedagógia kérdező tanárnak hívnak meg. Ezért van az, hogy én egy héten háromszor tanítok itt, ebben az iskolában, és általában hétvégenként van a felnőttképzés.

Említette, hogy tanított általános iskolában is. Milyen egy gimnáziumi osztály ahhoz képest?

Abban az időben alakult ez a korrekciós első osztály, amikor én elkezdtem tanítani. Ez egy kis létszámú osztálytípus iskolaotthonos rendszerben, ami azt jelenti, hogy délelőtt és délután is volt tanítás. Egy kis készségtantárggyal fűszerezve. Tehát gyakorlatilag ez egy egész napos iskola, nem vittek haza leckét. Ketten tanítottunk, ilyen szempontból egy nagyon-nagyon jó tanulóidőszak volt ez számomra. Ha most összehasonlítom a hetedikeseket, a nyolcadikosokat meg a tizedikeseket, a hetedikesek nehezebben találják meg a helyüket. Aztán kiforrnak. A nyolcadikosok kissé bohókásabbak, de minden korosztálynak megvan a maga szépsége, kedvessége és bája.

Mi a célja a munkájában?

Hogy az óráim érdekesek legyenek, színessé tegyem őket, sokat beszélgessünk, örömmel jöjjenek be. Egy kicsit le is engedjenek, de valami pluszt is kapjanak. Előző órán például prezentációkban mutatták be a bécsi klasszicizmus zeneszerzőit, az egyik csoport Haydn-t, a másik Mozartot, a harmadik pedig Beethovent. Párokban csinálták meg. A tizedikesek pedig a XX. és XXI. század zenéjét dolgozták fel. Kiindulópont volt a tanult nyelv, mert van, aki spanyolt tanul, valaki franciát, olaszt, latint, németet. Volt olyan tanítványom, aki a bajor polkáról tartott egy prezentációt, és olyan is, aki a sanzonról. Szóval én ezt tartom egy élménynek. Ha nem így csinálnám, azt kudarcként élném meg, és nagyon nehezen viselem a kudarcot.

Játszik valamilyen hangszeren?

14 évig zongoráztam, és konziba is jártam. Konzervatórium, azaz zenei gimnázium, csak azt anno konzinak hívták.

Vannak pozitív emlékei iskoláskorából?

Igen. Elárulom nektek, hogy 9 éves voltam, amikor a  miskolci rádióban zongoráztam egy Mozart-darabot. Rőczey Ferenc tanár úr volt a tanárom, akire olyan nagy szeretettel gondolok, hogy azt el sem tudom mondani. A legkedvesebb zeneszerzőm Mozart, hozzáteszem. Ugyanakkor a könnyűzenében az ABBA együttest nagyon szeretem, vagy Rózsit, nehogy félreértés essék, hogy én csak komolyzenét hallgatok.

A zenetanárától tanult valami olyasmit, amit tanárként hasznosíthatott?

Igen, mert óriási fegyelem volt. Nála nagyon be kellett tartani mindent, azt, hogyan ülök le a zongorához, a kéztartást, az ujjtartást, a napi másfél óra skálázást. De én azt be is tartottam! Tehát engem ezek a határok mindig is inspiráltak, hogy annak lesz majd eredménye.

Hogyan szokta fenntartani a diákok figyelmét?

Van, aki mással foglalkozik. Bevallom őszintén, halálosan tud bosszantani az, hogy mindenki mást sem csinál, csak állandóan piszkálja a telefonját, de ma egy ilyen világot élünk. Amikor felszállok a villamosra, és a körülöttem lévő emberek kora reggel, éhgyomorra már a telefonjukkal vannak elfoglalva, azt nagyon nehezen viselem. Tény és való, néha van olyan feladat, amikor azt mondom, hogy vegyétek elő, használhatjátok. Viszont amikor zenét hallgatunk, vagy éppen egy fogalmat tanulunk, azaz igyekszem valamit eljuttatni a tudatukig, bántó számomra, hogy ők közben írogatnak, esetleg játszanak a telefonjukkal. Ami még engem néha zavar, hogy hallatlanul nagy létszámú osztályok vannak, 35 fő nagyon sok. Egy ideális osztálylétszám 20-22 fő, na de hát nem én vagyok az oktatásért felelős miniszter!

Szokott úgy zenét hallgatni, hogy közben nem csinál semmit, csak a zenére figyel?

Nem, én mindig csinálok valamit. Zenehallgatás közben van úgy, hogy vasalok, főzök, és vagy fütyülök, vagy énekelek. Tehát úgy, hogy hanyatt vágom magamat, nem hallgatok zenét. Jó, amikor koncerten vagyok, az egészen más. Nagyon szeretek az Operába és a Zeneakadémiára járni, és ahová csak tudok, megpróbálok eljutni.

Milyen érzés, hogy egy koncerten nem tud vasalni?

Olyan, mintha mesében lennék. Mindig, mielőtt egy hangversenyre megyek, utána szoktam nézni, mit fogok meghallgatni, tájékozódom. Valamikor csalódás ér, és valamikor azt mondom, hogy mintha a mennyekben lettem volna, szárnyaim vannak. Az egy nagyon jó érzés. Például amikor Verditől a Requiemet végighallgattam, vagy most karácsonykor, az Egyetem téri templomban volt a Don Bosco ének- és zenekarnak a hangversenye. Szóval egy olyan bensőséges, meghitt érzés van ilyenkor az ember lelkében, és egy megnyugvás.

Ezt közvetíti a diákok felé?

Mindig elmesélem, fényképeket is szoktam mutatni nekik.

Órán, zenehallgatásnál meg lehet teremteni azt a hangulatot (vagy legalábbis valami hasonlót)?

Megbeszéljük, szempontokat adok, hogy mi szerint, például milyen hangszerek vannak benne. Legutóbb volt egy olyan feladat, amit én találtam ki, hogy összehasonlítottuk Haydn Évszakok című művének Tavasz tételét Vivalditól a Tavasz egy tételével, és nagyon érdekes dolgok születtek. Megnéztük, milyen hatással volt ez rájuk. Mert Vivaldi egészen másként írta ezt a művét, legalábbis ezt a négy tételt, mint Haydn. Utóbbinál már nemcsak a zenekar szólal meg, hanem a kórus is.

Vannak jó emlékei a munkájához kapcsolódóan?

Igen, mert nagyon sok diákkal – a régi tanítványaimmal is – napi kapcsolatom van. Tavaly volt az első osztályomnak a 25 éves érettségi találkozója, és a 26 főből húsz ott volt, a másik hat pedig videochaten, mert külföldön élnek. Vagy az, hogy odajönnek hozzám, például az előző óra végén megkért az egyik fiú, hogy ajánljak neki egy zongoradarabot, azt ő megtanulja, és majd eljátssza nekem. Szóval ez jó érzés. De van, aki a lelki problémájával is megkeres.

Ennek van köze ahhoz, hogy pszichológiát tanít?

Azt hiszem, hogy igen, mert én erőszakkal senki felé nem nyitok. Ha valaki meg akar nyílni, akkor megnyílik, ha nem, akkor ezt nem szabad erőltetni, legalábbis én úgy érzem. Még egy fontos dolog: amit nekem egy gyermek elmond, az ott marad, tehát a titoktartási kötelezettségnek óriási jelentősége van számomra. Azt gondolom, hogy mindenkinek lehetnek problémái, de a bizalom az bizalmat szül, a bizalmatlanság meg bizalmatlanságot, és én odáig nem alacsonyítanám le magamat, hogy kibeszéljek valamit. Nagyon ritka az az eset, amikor egy osztályfőnökhöz odamegyek szólni. Higgyétek el, az emberből sugárzik ez. Én mindig bele merek nézni a tükörbe, és mindenkinek a szemébe megmondom, ha nekem valami nem tetszik, de az örömömet és a nehézségeimet is meg szoktam osztani.

Járt már külföldön?

Nagyon sokat. A Pedagógiai Intézetben egy projekten belül nyertem egy pályázatot, és négy kollégával 11 országban voltam. Nagyon szeretek utazni, Rómába most megyek tizenharmadszor, Portugáliában most voltam ötödször, Németországban rengetegszer jártam, és Európában még nagyon sok helyen, meg rendszeresen síeltünk is.

Hová költözne legszívesebben?

Annak idején úgy volt, hogy Svájcban megyek férjhez, többször próbálkoztam az odaköltözéssel, már állásom is volt, de itthon maradtam. Nekem Magyarország a hazám. Én nagyon tudok szeretni, és nagyon szeretek itthon élni. Ha úgy hozná a sors, akkor talán Portugáliába mennék lakni, de csak ideig-óráig, aztán biztosan hazajönnék. Tudod, amikor végigsétálok az Andrássy úton, és megpillantom az Operaház épületét, akkor megdobban a szívem. És a Zeneakadémiára elmenni… Ha kinézek a nappali ablakán, a Gellért-hegyet és a Bakáts téri templom tornyát látom.

A munkája mellett jut ideje és energiája másra?

Nagyon szeretek főzni, és mindenféle házimunkát végezni a portörlésen kívül, de azt is meg szoktam csinálni. Kirándulni is szeretek. Most már nem síelek, de a napi öt kilométert azért legyalogolom, rendszeresen járok gyógytornára, tornázom otthon. Nincsen szenvedélyem, nem dohányzom, nem iszom, semmi ilyesmi. Majdnem minden hétre jut egy program, baráti összejövetel, találkozás a régi tanítványaimmal.

Kitől szokta kapni a rózsákat? (tanári kérdés)

A páromtól. Gyűjtöm őket, és amikor összejön 15 szál rózsa, akkor az egyik csokrot Édesapám sírjához szoktuk vinni, a másikat Édesanyáméhoz. Nagyon sok virágom van, ez a hobbim, de zöld is a kezem. Én ledugok valamit, és az abban a pillanatban megered. Egy botanikus kert a lakás, sőt a függőfolyosó is!

Vezetett már kórust?

Igen, és most jöttek is kérni, mert szeretnének járni. Tavaly a szalagavatóra összehoztunk egy tanárkórust, de még több időre lett volna szükség, hogy ki tudjunk állni.

Egy kórushoz képest milyen egy osztállyal dolgozni?

Én úgy érzem, hogy vannak lazább és feszítettebb napok. 49 év tapasztalat van a hátam mögött, érzem, amikor szorong a gyerek, hogy neki teljesítenie kell a következő órán fizikából, biológiából vagy kémiából. Ilyenkor azt mondom, dolgozzon, és halkan hallgatunk zenét, tehát valahol egy feszültségoldásnak is kell lenni. Úgy tartom, hogy készségtantárgyakat nem szabadna osztályozni, nálam a legrosszabb jegy a négyes. Egy gyerek arról nem tehet, hogy nincsen hangja. A ritmusérzéket lehet fejleszteni, de a hangot, hogy ő mást hall belül, mint amit énekel, azt nem. Továbbá ennek a korosztálynak „ciki” énekelni. Van, akinek nagyon szép a hangja, azonban úgy szorong, hogy nem tud énekelni senki előtt. Az apró dolgokat kell megtalálni, múltkor például hangszereket csináltunk a kicsikkel, és olyan boldogok voltak! Egyikük az anyukájával hozatta az üvegeket, amelyeket vízzel töltött meg különböző magasságokban, és megszólaltatta. Ha én íratnék velük, kottáztatnék, hát oda küldenének el, ahol a bors terem!

A tanárnőt hogyan fogadták a Rákócziban, tekintve, hogy régóta nem változott az énektanár személye?

Én Krnájszki tanárnőt tanítottam, 2006-ban tőlem kapta a Pedagógiai Intézetben a gyermekvédelmi továbbképzésről a tanúsítványát. Gyakran jártam ide, a 002-es teremben tartottam előadásokat, tanártovábbképzéseket. A diákok is nagyon jól fogadtak.

Hánykor szokott felkelni, hogy beérjen első órára?

Minden reggel 5 órakor kelek. Szellőztetek, kávét főzök, reggelit csinálok, beágyazok, anélkül el nem jövök otthonról. Abszolút van egy ritmus az életemben.

Kik voltak a példaképei az élete során?

Édesapám volt az első, de 11 éves voltam, amikor elveszítettem. Nagyon szerettem őt. Szóval Édesapám és Édesanyám, aki most lesz 5 éve, hogy meghalt. Emellett nagyon jó tanáraim voltak az egyetemen és középiskolában is. A középiskolai igazgatónőm már 98 éves. Hat évvel ezelőtt abban a középiskolában Miskolcon, ahová annak idején jártam, én nyitottam meg a tanévet, és ő is ott volt. Azért választottam a pedagógiai szakot, mert annyira szerettem az igazgatónőmet, Éva nénit, és mert megszerettette velem ezt a tantárgyat.

Mi motiválta, hogy ennyi dolgot megtanuljon?

Én sosem szerettem keresztbe tett lábbal ülni, motivált, hogy tanulni kell, és boldogan tettem ennek eleget.

A kutyákat vagy a macskákat szereti jobban?

A kutyákat, volt egy fekete-fehér cocker spánielem.

Jelenleg van háziállata?

Nincs, mivel a hatodik emeleten élek, meg nagyon keveset vagyok otthon.

Mi a legviccesebb munkájával kapcsolatos története?

Rengeteget táboroztattam gyerekeket a Balatonnál. A szobákban emeletes ágyak voltak, és fönt ült Lavór, ez volt a beceneve. Röhögtek, vihogtak, minden hülyeséget csináltak. Szokás szerint csípőre tettem a kezemet, és mondtam neki, hogy „A nyakadra lépek, meg a szádra ülök!”. Lenézett, és azt felelte, hogy „Amilyen kicsi, olyan nagy a szája!”. De nagyon jó viszonyban vagyunk azóta is.

És innen, az iskolából?

Krnájszki tanárnővel rengeteget röhögünk, vidáman töltjük a szüneteket és a lyukasórákat, felidézzük a régi szép emlékeket, de minden kollégával jó a kapcsolatom. Természetesen a portás Jóska bácsit sem hagyhatom ki!

Mit szeret a gyerekekben?

Úgy vélem, hogy minden gyerek jónak születik, de olyanná válik, amilyen helyen szocializálódik. Meg szoktak nekem énekelni az osztályok, maguktól. Az elmúlt év végén Horvátországba ment a mostani 8.HR osztály, a buszból képeket, videókat küldtek, énekeltek. Karácsonykor, születés- és névnapomkor nincs olyan, hogy a telefonomon ne legyen több száz jókívánság, hívás, üzenet. Kell ennél nagyobb boldogság?

A felnőttek tanításánál mit tart a legfontosabb szempontnak?

Elsősorban a szemléletet kívánom átadni. Figyelembe kell vennem korukat, élettapasztalataikat és még azt is, hogy náluk a tanulást megelőző, fontossági sorrendben első tényező a család. Konzultációs szemléletben igyekszem átadni az új információkat, én is sokat kapok tőlük, az ő tudásuk, tapasztalataik ismeretében. Legyenek következetesek, érzelmileg kiegyensúlyozottak, legyenek képesek motiválni a rájuk bízottakat.

Milyen egy ideális tanár?

Legyen példamutató, következetes, felkészült, kiegyensúlyozott, legyen humorérzéke, és még empátiás készsége is. Legyen megértő és segítőkész. Megjelenése inkább konzervatív legyen, ápolt, de leginkább jól felkészült. Ne érzelmileg, kizárólag a teljesítmény alapján tegyen különbséget a diákok között. Nem lehet mindenkit egyformán szeretni, de nem szabad kimutatni, mert óriási sebet ejtünk a gyereken.

Volt már, hogy Önnek is oda kellett figyelnie erre?

Volt, de megpróbáltam úrrá lenni önmagamon, és leültünk megbeszélni, tisztázni a problémát. Én ezektől a helyzetektől nem félek. Egy szalézi mondást szoktam mindig mondani: „követelek, mert szeretlek”. Ez nekem nagyon fontos.

Nagyon köszönjük Lobogós tanárnőnek a beszélgetést!

Lengyel Karola (12.HR) és Vecsey Hanga (7.HR)

Erasmus-program – Franciaország a DÖK szemszögéből

  Nagyon lelkesen fogadtuk az utazás lehetőségét, úgy gondoljuk, az ilyen programokért is érdemes DÖK-ösnek lenni.

  Október 7-én a Nizzába tartó gépen már elkezdtük összeírni, hogy miket is szeretnénk megtudni a francia oktatásról és az ottani diákönkormányzatról.

  Mikor Lorgues-be érkeztünk, találkoztunk Marina-val és Max- szel, két tanárral, akik a héten különböző csodás helyekre vittek minket, és finom francia ételeket is kóstolhattunk velük. Az iskolában bemutatták nekünk Lorine-t és Laure-t, két diákot, akik aktív tagjai az iskola diákönkormányzatának. Megtudtuk tőlük, hogy az iskolájukban nem használnak Teams-t vagy hasonló online felületet, csak Instagramon és Facebookon beszélgetnek. Az oktatásban alig jelenik meg a technika, párszor használhatják a telefonjukat, és egy-két órán kapnak tabletet (ami az iskola tulajdona), a többi órán hagyományos, papíralapú oktatás van. A közösség nem olyan, mint nálunk. A majdnem 3000 fős intézményben a sok diák miatt rengetegen nem is ismerik egymást. Ezen az sem segít, hogy évente más-más osztályokba kerülnek. Érdekességként még azt is elárulták, hogy az általános iskolás korú gyerekek miatt az ebédlőben nem használhatják a telefonjukat.

  Bár rengeteg helyet meglátogattunk, például Monaco-t, Draguignan-t, Tourtour-t, Cassis-t és még sok másikat, a kirándulásokon kívül az iskolában voltunk, ahol lehetőségünk volt megnézni két tanórát is. Egy francia filozófiát és egy francia biológiaórát. Igaz, hogy alig értettünk valamit, de Lorine (a gimnázium egyik DÖK képviselője) és az osztálytársa próbálták elmagyarázni nekünk angolul, miről van szó. A filozófiaórán azt mondták, még franciául se tudnák elmondani, miről is tanulnak pontosan, de amennyit megértettünk belőle, az objektív véleményalkotásról volt szó.

A többi órán be tudtuk fejezni a prezentációnkat, és begyakorolhattuk. Majd jött az előadás, ahol angolul beszéltünk a mi diákönkormányzatunkról, a gyűléseinkről, a Rákóczi rendszeréről. Valamint beleágyaztuk az előadásunkba a Lorine-tól szerzett tudásunkat a francia diákönkormányzatról. Számunkra nagyon inspiráló volt, hogy megtudhattuk egy Lorgues-i iskola rendszerét. Lorine rengeteg mindenről mesélt, többek között sportrendezvényekről, valamint a cafeteria rendszerét is megismerhettük. Az ottani ebédet mi is kipróbáltuk, és hát finoman szólva a mi menzánk meg sem közelíti azt a minőséget és mennyiséget.

  Miután az előadás lement, beülhettünk a tanév első DÖK gyűlésére. Láttuk, hogyan működik egy gyűlés, a benyomásunk, hogy sokkal kevesebb a DÖK-ös, mint nálunk, és sokkal szigorúbban veszik a dolgokat. A gyűlés nagyon komoly, visszafogott hangulatú volt, a Rákócziban ennél sokkal lazábban telnek a megbeszélések. Hallottunk adománygyűjtésekről, pályázatokról, de legtöbbet a tavalyi tanévben történt nagy sikerű eseményről beszéltek, ami egy jótékonysági futás volt. Ez bennünk nagyon megmaradt, akár itthon is szervezhetnénk hasonlót. Bár a gyűlés francia nyelven folyt, Marina végig fordított nekünk angolra. A nap végén Lorine-nal és Laure-rel bementünk Lorgues belvárosába, megmutatták a legszebb épületeket, és kávéztunk egyet egy helyi kávézóban. Nagyon kedvesen fogadtak minket, elmondhatjuk, hogy sokakkal nagyon jóban lettünk, azóta is tartjuk Lorine-nal a kapcsolatot.

  Szerintünk ez az út nagyon hasznos volt, sokat inspirálódtunk. Jó volt közelről megismerkedni egy teljesen más kultúrájú és rendszerű diákönkormányzattal. Mindezek után is azt gondoljuk, hogy a mi diákönkormányzatunk abszolút jól működik és teljesít, hála a sok szorgalmas és elkötelezett DÖK-ös diáknak.

 A jövőben a DÖK alakít majd ki más nemzetközi kapcsolatokat is az Erasmus program segítségével, ahol akár ti is fogjátok tudni képviselni az iskolát, ha csatlakoztok a diákönkormányzatunkhoz!

  Gehl Franciska (12.A) és Schvéger Domonkos (12.T)