A Narancs az írónő első regénye, amiben gyerekkoráról számol be egy nagyon puritán, pünkösdista háztartásban, ahol az iteratív Bibliaolvasások, a csigaölő vegyszer szúrós szaga, a lágytojásos pirítósíz és az ebédutáni kötelező istenfélés szövi meg a mindennapokat. Jeanette Winterson vallomásosan őszinte, biblikus szövegekből, varázsmesékből építkező jellegzetes memoárstílusában eltolmácsolva nyerhetünk betekintést egy életszagú, szorosan összekovácsolt közösségbe, amiben a hol bosszantó tényezőt, hol menedéket jelentő felnőttek elementáris megszólalásai, magvas (vagy kevésbe magvas) mondásai tekeregnek körbe minket, és észrevétlenül, ecsetsuhanásként, halkan, de szigorú hanggal szólnak bele mind egyenként a folyton épülő, fiatal személyiségbe. A regény központi szereplője az anya, akinek árnyalt, ellentmondásos személyisége – fagyos ridegsége, de valahogyan néhol mégis szimpatikus gyakorlatiassága, határozottsága is hozzájárul a könyv alapélményéhez, amely szerint senki és semmi se igazán jó és semmi se igazán rossz. Jeanette Winterson líraiságtól túlcsorduló Bildungsromanja a gyerekkor (túl?) akkurátus beszámolója, a bibliai utalások hazug enciklopédiája és a szapphói irodalom narancshústól maszatos gyöngyszeme.
Szigorúan ellenőrzött vonatok (1966)
Ernelláék Farkaséknál (2016)
Hajdu Szabolcs rendkívül színházias kamaradrámája korlátozott finanszírozással készült el a rendező otthonában, valódi családja közreműködésével. Voyerisztikus látószögből teríti a néző elé a feszült családi konfliktust. Farkas és Eszter, egy értelmiségi házaspár egy bájos és tágas polgári lakásban élnek gyerekükkel, Brúnóval, kinek nevelése kapcsán számos ellentét merül fel. Egy átlagos nap, miután a vendégek hazamentek váratlanul megjelenik Eszter testvére, Ernella és családja, akik frissen tértek haza Skóciából. Farkasék felsőbbrendűségi komplexusa, a toxikus maszkulinitás a családon belül, a pénzügyi problémák, a gyereknevelés nehézségei és a mélygyökerű testvéri fájdalmak mind a felszínre kerülnek ebben a zárt közegben és egy fullasztó érzetet adnak a filmnek. Intim és pszichologikus jelleme beinvitálja a nézőt, olyan, mintha a sarokból leselkednénk és szimatolnánk a budapesti intellektuális családok titkai után.
Programok
Angyalok és építészet – Makovecz Imre 90 - Műcsarnok
Lehet-e építészet spiritualitás nélkül? Milyen egy építész, aki hisz az angyalokban? Hiszek benne, hogy az építészet egy elkerülhetetlen lelki dolog és ezért imádtam gyerekkorom óta Makovecz épületeit. Folklórból, mendemondákból, ókeresztény legendákból merített és alkotásai szinte élő entitások.
A kiállításon megtekinthetőek a művész tervrajzai, modellei és számos kép az „épületlényekről” és az azokat megálmodó „lényről”, Makovecz Imréről.
További részletekért látogass el a Műcsarnok weboldalára! Műcsarnok
Vihar előtt – Tajvan a múlt és jövő határán – Ludwig Múzeum
A kiállítás 20 művész munkáján keresztül térképezi fel Tajvan állapotát, különös hangsúlyt fektetve a természetre, az őslakosok örökségére, a gyarmatosítás hagyatékára és a technológia fejlődésre.
További részletekért látogass el a Ludwig Múzeum weboldalára! Ludwig Múzeum
Képzőművészet
Petre Otskheli (1907-1937) munkássága
Petre Otskheli, a grúz modernista jelmez-és díszlettervező, aki műveivel nem csak valami újszerűt és magával ragadót hagyott maga után, hanem forradalmasította a grúz színházat és összművészetet, közelebb mozgatva a tömegeket az absztrakt artisztikus nyelvhez. Sokan megkérdőjelezték, hogy elképesztő tehetsége miatt miért nem hagyja el a színházi életet és kezd el dolgozni független művészként, de valójában Otskheli itt talált otthonra, az ország legnagyobb sztárjaival dolgozhatott és modellként használhatta a grúz dráma karakteres világát.
Regina Spektor – Soviet Kitsch
Csinszka – Transformania
Black Box Recorder - The Facts Of Life
Jazzonia – Little Boy Don’t Get Scared
Pilinszky János – Négysoros
Alvó szegek a jéghideg homokban.
Plakátmagányban ázó éjjelek.
Égve hagytad a folyosón a villanyt.
Ma ontják véremet.
Tóth Krisztina – Szilveszter
Hát elkergettem ezt az évet is,
hónak öltözve most megy éppen el.
Tudom, hogy vagy, csak nem velem, nem itt,
de minden rendben mégis: létezel,
képzelt és fogható helyek
határán ott egy másik este,
és most, hogy gondolatban néztelek,
csupa idegent láttam benne,
de én is, ha a táskám kipakolnám,
csupa idegen holmi volna:
zsebkendő, kulcsok, elázott igazolvány,
egyáltalán, felismernél-e róla?
Mondanád-e cipőmről kapásból,
hogy az enyém? Tudnád-e, ahogy én egy
fogasra akasztott kabátból,
vagy még előbb, még mielőtt belépek?
Mintha tükörből nézném a szobát:
milyen tágas és ismerős idegenség,
nem lévő másik életem - át
kéne aludni ezt az estét
aludnom kéne súlyos évekig.
Merülj, merülj, ne juss eszembe,
hogyha a nevem kérdezik,
ne gondoljak a te nevedre.
Dylan Thomas – És nem vesz rajtuk erőt a halál
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Olybá vétetnek majd a pőre holtak,
Mint lakói a szélnek s esti holdnak;
Míg csontvázuk letisztogatva korhad,
Csillag gyúl ki könyökön s lábfejen;
Ki elveszti eszét, majd észre tér,
Ki tengerbe vész, ismét partot ér;
Szeretők halnak, él a szerelem;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Bár a tenger örvényei alatt
Nyugosznak, holtuk meddő nem marad;
Kínpadra vonva, hol az ín szakad,
S kerékre kötve, meg nem törhetők;
Kezük között kettéhasad a hit,
S orrszarvú bűnök testüket átdöfik;
Minden széthull, de ellenállnak ők;
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
Nem hallják immár a sirály jaját
S a parton megtörő hullám zaját;
Hol virág lélegzett, fejét virág
Nem emeli az esős szélbe már;
Bár nincs eszük, s feküsznek mereven,
Lényegük általüt a százszorszépeken,
S nap felé tör, amíg csak a nap áll,
És nem vesz rajtuk erőt a halál.
(Kálnoky László fordítása)
Radócz Emma 11.T és Tóth Lujza 12.B
