A fenntarthatósági témahéten, egy keddi napon indultunk neki az egész napos túránknak a Sár-hegyre. Mindenki időjárásnak megfelelően öltözött, túracuccban és egy darab esernyővel vagy esőkabáttal érkezett a buszhoz. Az előrejelzés reggel még teljes napsütést mutatott (maximum egy kis zápor volt látható az appban), de az utazás közben gyanúsan kezdett beborulni az ég. Leszálltunk a buszról, és megkezdtük a sétát.
Még az út negyedénél se jártunk, amikor elkezdett cseperegni az eső. Azt gondoltuk, hogy egy kis zápor, nem kell aggódni. Viszont teltek a percek, és még mindig esett, és persze a föld is megnedvesedett. Ott tapicskoltunk sárban, konkrétan a cipőnk olyan volt, mintha még egy papucsot rávettünk volna. Mellesleg a végén konkrétan felszívta magát a cipőm vízzel, próbáltam kiönteni, de nem jött ki belőle semmi.
Ennek ellenére folytattuk, 7-9 kilométert tettünk meg szakadó esőben és szélben. A legmagasabb pontokon olyan volt, mintha egy viharba keveredtünk volna. Lefújta a kapucninkat a szél, és még jobban elázott a hajunk. Édes gumicukrot ettünk, és lime-os keksszel próbáltunk túlélni. Mindenki nyöszörgött, szenvedett. Tapadt ránk a ruha, átáztak a hátizsákok, bennük a nasikkal és egyéb értékekkel (szerencsére nem ment tönkre egy telefon se). A végső szakaszt utolsó erőnkkel sikerült csak teljesíteni. Kész túlélőtúrán vettünk részt.
A kirándulás után beültünk egy helyi étterembe, ahol levest rendeltünk ebédre. A mosdóban meleg vízzel lemostuk megfagyott karjainkat, és a szárítóval szárítottuk meg a hajunkat és a ruháinkat.
A túra egyébként a körülmények ellenére élvezhető volt, sok élménnyel gazdagodtunk.
Szabó Lili (8.T)
fotó: Szabó Lili
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése