2023. november 6-12. között cserekapcsolat keretében Törökországban járt a 10.B osztály 27 diákja, Mészáros Nikolett, Dr. Havassy András és az osztályfőnök, Hortobágyi Péter kíséretében. Egy isztambuli magániskola, a francia tanítási nyelvű Lycée Saint-Benoît vendégei voltunk. A nagy múltú francia-török oktatási intézmény Isztambul történelmi központjában, a dinamikusan fejlődő Karaköy (korábbi nevén Galata) negyedben, a Boszporusztól pár perc sétára található. Ebben az oktatási intézményben a XVI. század óta folyik a tanítás. Kezdetben a bencések, később a jezsuiták, jelenleg pedig a Lazarista Misszióstársaság az intézmény fenntartója. Jelmondatuk az alábbi:
Être ensembe
Vivre ensemble
Grandir ensemble
A Rákóczinak a Saint-Benoît-val való együttműködése nem előzmények nélküli. 2000-ben egy rákóczis delegáció, benne a korabeli igazgatóval és rákóczis diákokkal, elkísérték Orbán Viktor miniszterelnököt törökországi látogatására. Erről az utazásról beszámoló jelent meg a 2000-es rákóczis évkönyvben is, valamint F.Tóth Tibor: A Rákóczi-emigráció Rodostóban című könyve is őrzi az emlékét. 23 évvel később a 10. B osztály még találkozott olyan, a Saint-Benoît-ban dolgozó török pedagógussal, aki büszkén mutatta a 2000-ben kapott rákóczis kitűzőjét.
Jogosan merül fel az a kérdés, hogy a magyar miniszterelnök miért látogatott el egy isztambuli francia oktatási intézménybe a törökországi útja során. A magyarázat nagyon egyszerű. II. Rákóczi Ferenc hamvait, miután 1735-ben elhunyt rodostói száműzetésében, a Saint-Benoît területén található katolikus templomban helyezték el, és őrizték egészen 1906-ig, amikor is Kassára szállították ünnepélyes külsőségek között.
Az utazást megelőzően igyekeztünk kicsit felkészülni „Törökországból”, még ellátogattunk az Andrássy úton található impozáns Török Nagykövetség épületébe is, ahol Gülşen Karanis Ekşioğlu nagykövet asszony fogadott bennünket, aki nagy türelemmel válaszolt a kérdéseinkre.
Rákóczisok a Török Nagykövetségen 2023 októberében
A 30 fős magyar delegáció repülővel érkezett november 6-án az egykori török főváros hatalmas repterére, ahonnan a török fogadó iskola által bérelt buszokkal jutottunk be a Saint-Benoît-ba. Már elsőre feltűnt a hatalmas forgalom és az utcai nyüzsgés a gigantikus török városban. A magyar diákok török gimnazistáknál szálltak meg, a három magyar pedagógus pedig az iskola területén található pedagógus szállásokon.
November 7-én török diákok az iskola színháztermében bemutatták nekünk iskolájuk működését, valamint érdekességeket villantottak fel a török-magyar történelmi kapcsolatokból. A hét során a kommunikáció hol angolul, hol franciául, hol törökül, hol magyarul folyt a projektben résztvevők között. A bemutatókat városnézés követte, ellátogattunk a Kék Mecsetbe és egy bizánci időben épített földalatti ciszternába is.
November 8-án a magyar diákok megtekintették azt az iskolai templomot, ahol II. Rákóczi Ferencnek, és édesanyjának őrizték 1906-ig a földi maradványait. A kis templom általában zárva tart, csak külön engedéllyel nyitják ki. Ez egyébként a legrégebb óta működő katolikus templom egész Isztambulban. A szent helyen tett látogatás után közös fügefa ültetése következett Rákóczi tiszteletére az iskola kertjében. Ezt követően ismét városnézés volt programon, eljutottunk többek között a Topkapi palotába és a Hagia Szophia mecsetbe is.
.png)
November 9-én csütörtökön a Rodostóba utaztunk, és megtekintettük a magyar állam által fenntartott Rákóczi múzeumot. Itt meghallgattuk Ali Kabulnak, aki már 40 éve az emlékházban dolgozik, a folyékony magyarsággal elmondott tárlatvezetését, és a 10.B osztály nevében emlékszalagot helyeztünk el a múzeumban. Jártunk az egykori magyarok utcájában, valamint a Csáky-házban, majd találkoztunk a Török-Magyar Baráti Társaság több tagjával, az isztambuli főkonzullal, és a Magyar Kulturális Intézet vezetőivel. Vendéglátóink Rodostóban finom ebédet is biztosítottak a számunkra. Este a fogadó iskola művészi estet szervezett, még a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt is elénekelték a tiszteletünkre.
Rákóczisok a rodostói Rákóczi Múzeum előtt
Emlékszalag kihelyezése
November 10-én pénteken volt Atatürk halálának az évfordulója. Isztambulban leállt az élet egy pillanatra, csak a szirénák, dudák, hajókürtök fülsiketítő zaját lehetett hallani. Részt vettünk az iskolai megemlékezésen, majd csoportmunkában a török és magyar diákok a két ország nyelvét tanulmányozták, valamint a két nép sorsfordító történelmi eseményeivel ismerkedtek meg. Ezt követően a projektben érintett mintegy hatvan diák ellátogatott az isztambuli Magyar Kulturális Intézetbe, ahol egy cimbalom koncerten vehettünk részt, és megtekinthettük Haydar Özay’dan török festőművész Petőfi Sándort bemutató alkotásait. A hét utolsó közös programja egy hosszú boszporuszi hajókirándulás volt.
A szombati napot a magyar diákok a fogadócsaládoknál töltötték, vasárnap reggel pedig már a repülőtéren számoltak be egymásnak a hétvégi kalandjaikról.
A törökországi hét pillanatok alatt eltelt, rengeteg élménnyel, tudással lettünk gazdagabbak. A Saint-Benoît igazgatója, Sébastien Masin, a program helyi koordinátora, Sebahat Erol,valamint valamennyi török és francia tanár egytől egyig nagyon kedvesek voltak velünk, hálásak vagyunk nekik! Külön köszönjük a szívélyes fogadtatást a külhoni magyaroknak, miattuk mondható el igazán, hogy nagyon jó volt magyarnak lenni Isztambulban és Rodostóban is!
A magyar diákok nagyon pozitívan élték meg ezt az Isztambulban töltött hetet:
„A kiutazás előtt sem voltak félelmeim, mert sokat beszélgettem a cserediákommal, mielőtt még találkoztunk volna, és tudtam, hogy nem kell aggódnom, mert nagyon hasonlít rám, és nagyon kedves.”
„Nem számítottam rá, hogy ennyire aranyosak lesznek, hogy ilyen szép lesz a város, és hogy ilyen jó barátokat fogok szerezni.”
„Életem egyik legjobb élménye volt, minden pillanatát iszonyúan élveztem.”
„Azt hittem, nem nagyon fognak nyitni a két ország tanulói egymás felé, de szerencsére ez máshogy történt.”
„A legjobb emlékeim azok, amikor suli után estig együtt volt az egész társaság, rengeteg új embert ismertem meg.”
„A legszebb pillanatok azok voltak, amikor reggel találkozott az osztály a gimnáziumban, és mesélhettünk egymásnak.”
„Imádtam mindent”
„Ben İstanbul’a varmadan önce seyahatı sabırsızlıkla bekliyordum, çünkü İstanbul’a bir yıldır gitmemiştim.
İstanbul Havalimanına indiğimiz zaman çok mutlu ve heyecanlıydım. Okula vardığımızda herkes kendi Türk öğrencisiyle tanıştı. Ben kendi öğrencimi çok sevdim ve baya iyi arkadaş olduk. Türk ailem kendi kızı gibi davrandılar ve sevdiler beni. İkinci gün Sultan Ahmet Camii’yi, sarnıç’ı ve Kapalı Çarşı’yı gezdik. Ben buraları tanıdığım için sınıf arkadaşlarımın nasıl beğeniceğini çok merak ediyordum. Çok tür Türk yemekler de yedik. Diğer gün Ayasofya’yı ve Topkapı Sarayı’nı gezdik. Çarşamba ve Cuma günü Türk öğrencilerle onların derslerine katıldık. Dersler çok ilginçti ve bizimki derslerimizden baya farklıydı. Perşembe günü Tekirdağ’a gittik ve orada Ferenc Rákóczi’nin yaşadığı evi gezdik. Okula geri geldiğimizde bize konser verdiler, konser de acayip iyiydi çünkü bizim için özel bir Macar sarkı da söylediler. Cuma günü Atatürk törenine katıldık, sonra da Türk öğrencilerle birlikte proje yaptık. Öğleden sonra Macar Başkonsolosluğu’na gittik sonra da Boğaz turu yaptık. Cumartesi günü herkes aileleriyle birlikteydi sonra Pazar günü vedalaştık ve eve döndük. Bütün oradaki öğretmenler ve öğrenciler bizimle çok saygıyla ve sevgiyle davrandılar. Her program ve yer çok güzeldi.
Benim için bu seyahat çok özeldi çünkü İstanbul benim evim ve ben burada büyüdüm. Bence bu gezi bundan daha iyi olamazdı. İstanbul’a geri gitmem için çok şanslıyım ve minnettarım. Bence Macar öğrencilerden herkes kendini çok iyi hissetti ve Türk öğrencilerin Macaristan’a Martta geleceğini çok bekliyoruz.”
A tervek szerint a török diákok márciusban látogatnak majd el hozzánk, igyekezni fogunk hasonlóan gazdag programokkal várni őket. Reméljük, sikerült egy hosszú időre szóló cserekapcsolat alapjait megteremtenünk.
Szöveg: Hortobágyi Péter és Polt Gréta (török nyelvű élménybeszámoló), valamint a 10.B diákjai
Fényképek: Dr. Havassy András, F.Tóth Tibor és Hortobágyi Péter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése