Sítáborok

Idén februárban a rákóczis testnevelők két sítábort is szerveztek Ausztriába. Garamvölgyi Péter vezetésével február 18-21. között negyvenhat diák járt Semmering-Stuhleck-en, ahol annak ellenére, hogy nem volt túlságosan sok hó, mindenki szokás szerint kiválóan érezte magát. Pár nappal később, február 21-26. között Vámos Krisztina szervezésében újabb ötven rákóczis síelt, ezúttal Gerlitzenben. A diákokat Párdányi Borbála és Doórné Pintér Mónika kísérték el. Gerlitzenben a több napig tartó ítéletidő (szakadó hó, köd, heves szél) dacára mindenki nagyon jól érezte magát. A rákóczis sítáborok népszerűsége és közösségépítő ereje tagadhatatlan, csak remélni lehet, hogy a globális felmelegedés miatt lesz elég hó, amin síelni lehet a jövőben is. 😃

Karáth Emil (8.T) az első sítáborban járt:

"Az idei sítábor nagyon élvezetes volt számomra. A négynapos kirándulást február 18-án korán reggel kezdtük a Kongresszusi Központ parkolója mellett. Kb. 4 óra volt az út Semmeringbe, egyszer álltunk meg Mosonmagyaróvárnál. Eredetileg az volt a terv, hogy egyből a pályára megyünk, de ez útközben megváltozott, és a szállásnál öltöztünk át. Miután mindenki kész volt, indultunk a terepre. Szerencsére közel négy és fél órát tudtunk így is aznap síelni. Minden nap a hegy tetején, majdnem 1800 m magasan ebédeltünk. Az étel (legalábbis egy hüttéhez képest) finom és olcsó volt. A szálláson sem unatkoztunk: kártyáztunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk. A vacsorát és reggelit a szálláson fogyasztottuk, ami szintén nagyon ízletes volt. Jövőre is biztosan jönni fogok!"

Bortnyák Balázs (10.B) a második csapattal Gerlitzenben járt:

"A csapat, reggel 9 órakor találkozott a Kongresszusi Központnál, ahonnan busszal indultunk, és tettük meg a közel hét és fél órás utat. Magyarországon kétszer, Ausztriában egyszer álltunk meg pihenőre. Az érkezés napján már nyilván nem síeltünk, viszont erőt gyűjtöttünk a következő napra, amire szükségünk is volt. Az első két nap az időjárás minden erejével ellenünk dolgozott, a hegytetőn csaknem orkán erejű szél fújt, szakadó hóval, az alacsonyabb pályákon szél nem volt, de esett az eső. Harmadnapra és negyednapra megjött a szerencsénk, az első két nap leesett hómennyiség végre használható lett, és a napsütésben élvezhettük a gerlitzeni sípályákat. A hegyen mindenki azzal síelt, akivel kedve tartotta, és ott ebédelt, ahol épp ihlete támadt. Összességében a tábor nagyon jó volt, köszönjük a szervezést a Tanároknak!"