Könyvek
André Breton – Nadia
A februárban magukat nem eléggé (vagy éppen nagyon is) kiélt reménytelen romantikusoknak: André Breton kisregénye egy rögeszmés szerelemről szóló rózsafüzéres gyónás, zseniális szimbólumokkal, illetve a szerző saját képeivel, mint pirosfonalas bizonyítékokkal tarkítva. Nadia az eredeti “nem olyan, mint a többi lány” karakter (már-már halljuk az untig kántált, liftvisszhangos Smiths-zenét). Nagyon rövid, nagyon egyedi és nagyon-nagyon francia: Nadia a szürrealizmus alapműve, és szaftos csemege a Párizskedvelőknek, a nem-pipafelhasználóknak és azoknak, akik bolondulásig tudnak szeretni.
Szabó Magda – Az a szép, fényes nap
Talán nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy Szabó Magda neve senkinek sem idegen: a magyar gyerekkor kardinális része a karácsonyi Abigél-maraton, a Régimódi történet már sokaknak visszaköszöngetett különféle színpadokról és a magyar emelteseknek Az ajtó is (túl) közeli ismerős – de az “irodalom utolsó nagyasszonyának” (méltatlanul nem méltányolt) drámaœuvre-jéről talán csak kevesen tudnak. Szabó Magda Az a szép, fényes napja 996-ban, a Vajk megkeresztelése előtti napon játszódik, és máig túlontúl releváns kérdéseket hámozgat a „nyugatiasodás” és a keleti identitásmegőrzés feloldhatatlannak tűnő ellentéte kapcsán – mindezt nagyon mai, groteszk stílusban, abszurd játékokkal és száraz humorú iróniával megfűszerezve – pont a tökéletes ízösszhangig. Ez dráma élénk középkori hangulatot teremt, ujjbavágásig éles iróniájú és kvintesszenciálisan középeurópai: Az a szép, fényes nap a tökéletes hajnalig fennmaradós olvasmány – és az utolsó sor még a következő este is visszacseng majd.
Filmek
Fotográfia (1973)
A Budapesti Iskola egyik neves példája Sebő Ferenc nótáival ízesítve jeleníti meg egy fotós és retusőr társa barangolását. Az alkotás dokumentum-és játékfilmes elemeket kombinál és meglepő fordulatot vesz, mikor egy kliens, egy idős asszony felvázol egy megrázó történetet egy családi gyilkosságról. A film alappillére a retusőr és a fotós konfliktusa: az emberek a valóságért fizetnek vagy egy esztétikus emlékért? Egyáltalán lehetséges-e visszaadni a realitást egy objektíven keresztül? Ezek a kérdések a mai napig relevánsak, különösen az AI és a képszerkesztők korában. Te hogy szeretnél fennmaradni az utókor számára? Hogyan örökíted meg magad, társaságod és környezeted?
A csupán tizennyolcéves Chantal Akerman a francia új hullám fénykorában élte meg fiatal éveit, nem csoda, hogy a mozgalom óriási hatást gyakorolt rá, melynek jelei ebben a tizenháromperces kisfilmben is megfigyelhetőek. A film egy lány monoton otthoni teendőit követi. A nők számára nem idegen, hogy a háztartási teendők sorozata ritualisztikusan megalapozza a mindennapokat, ez ad jelentést és struktúrát. A kapitalista rendszerbe, a városi környezetbe, a nemi beskatulyázásba és a mentális küzdelmekbe belefáradt szereplő utolsó mozzanatait látjuk apró lakásának mikrokozmoszában. Fontos komponens a lány szédítő és kényelmetlen dúdolása, mely karmesterként irányítja a feszültséget és végül hiányával megkoronázza a modern életből való kiábrándulást és egy összeomlást elmesélő történetet.
Programok
Keleten a helyzet még mindig változatlan – Mai Manó Ház
Gondoljunk kukkoló szláv nagymamákra a paneltömbök ablakában vagy egy száraz, puszta tájra a vonat ablakából egy többórás késés után a MÁV jóvoltából. Gondoljunk az állomások furcsa karaktereire, kik akár a csillagok az eget, mindennap megtöltik a magyar tereket. Gondolj búskomor vagy épp szokatlanul és már-már sértegetően (hisz magyarok vagyunk) vidám utcazenére, mely egy ázott kartonpapírra fektetett szintetizátorból árad. Gondolj húslevesre, faliszőnyegekre, poros barna könyvespolcokra vagy elhagyatott autóroncsokra.
Hajdu Tamás dokumentarista fotói megragadják a posztszocialista Európa erőteljes és különleges hangulatát. A realista szociológia témák ötvözete a keleti groteszk játékosságával egy érdekfeszítő mozaikot eredményez, mely rögzíti a keleti blokk örökségét.
Képzőművészet
Leiko Ikemura munkássága
A japán alkotónő olyan témákat dolgoz fel, mint az anyaság, a nőlét, a természettel ápolt kapcsolat és a metamorfózisok folyamata. Ezeket egy konvencióknak ellentmondó módon prezentálja, ősi és spirituális egységekként. Művészetében összefolynak a keleti és nyugati elemek és gyakran eggyé válnak karakteres női szereplői a vadonnal. Festményei mellett szobrai is említésre méltóak, melyek a nőket struktúrát adó és gondoskodó lényekként jelenítik meg, ám erőteljes elemek, például a fej hiánya kiemelik az identitáskeresés nehézségeit.
Zene
Jane Remover - Census Designated
Trabant – Trabant II
alszok – Patak
Sárkánygarbó – Tiszán innen
Kassák Lajos – 41
Ritkán megyek emberek közé szomoru vagyok néha egészen szememre huzom a kalapom
esztendők homokot csikorognak a fogaim között
ki kergeti szét alólam egyszer az összekigyózott utakat
a pusztulás fekete angyalai keringnek a városok felett
itt becsukódtak a kapuk hidak ájultan leszakadtak
esténként felgyujtottam magamban a szegénység kristályait
csak ülök a sárgaréz hold alatt ugy érzem nincs senki a világosságban akit meleg tenyeremmel megsimogathatnék
valaki fölszedte mögöttem a sineket most egyedül vagyok az uj dolgok kezdeténél
de mégis azt mondom ime a nagy gyüjtőlencse is én vagyok
én vagyok az elveszett füzfasip és a mezitelen állatszeliditő is én vagyok
csak akarnom kellene és árnyékommal letakarhatnám a világot
látjátok tehát mégsem olyan mély az árok mint ahogy a mérnök kiszámitotta
ismerek egy házat tele könyvekkel üveg hangokkal és jó vacsorák emlékével
egy nagy nagy asszony él a házban dróthaju kicsiny fiaival
kint zokognak a megkéselt szerelmesek
a nagy asszony kicsiny fiai járnak ide-oda a meleg szobákban
jóságból vannak és müvészetet csinálnak
szeressétek az elzárt tereken élő báránykákat.
József Attila – Klárisok
Klárisok a nyakadon,
békafejek a tavon.
Báránygané,
bárányganéj a havon.
Rózsa a holdudvaron,
aranyöv derekadon.
Kenderkötél,
kenderkötél nyakamon.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek ingása,
folyóvízben
két jegenye hajlása.
Szoknyás lábad mozgása
harangnyelvek kongása,
folyóvízben
néma lombok hullása.
Kemény István: Nílus
Ha te is voltál már Nílus, egy
hullafáradt folyó Egyiptomban,
ébredtél már egy hatezer
kilométer hosszú csúszdán
takaró nélkül párologva
egy majdnem eltelt délelőtt
két sistergő part között,
mit csináltál, hol jártál az éjjel,
kivel, mekkora esőkben, miféle
pöttyös, csíkos, pikkelyes
állatok ittak és csorgatták
beléd a vérüket, hogy
kerültél haza, és
hányadszor csinálod ezt –
akkor tudod, hogy bizony
Nílus vagy Egyiptomban, és te
vagy a Nílus Egyiptomban, tehát
nem lesz már több mellékfolyód,
esőről ne is álmodj,
szárít a nap és sajnálkozik,
szárít a szél és sajnálkozik,
szárít a datolya és sajnálkozik,
csak a sivatag lepődik meg
rajtad, mint minden reggel,
Nílus, Nílus, hát te még élsz?
de aztán ő is napirendre tér
fölötted, és felforrósodik,
szóval ha látod, hogy semmi kétség,
Nílus vagy már megint,
víz, ahol nincs helye víznek,
így alakult folyó, ez van folyó,
jó ez így folyó, úgyse lesz jobb folyó,
akkor most képzeld el azt, hogy
utoljára vagy Nílus Egyiptomban,
csak most az egyszer gondold át, Nílus,
hogy mi vagy,
mi minden,
pusztába kivonult remetefolyó,
erős, szívós, aszkétikus folyó,
megbízható, türelmes folyó,
jó szülő,
derék és dolgos nőket, férfiakat
neveltél fel és táplálsz most is, akik
szeretnek, tisztelnek, becsülnek,
nyugodj meg, Nílus,
megtetted a dolgodat,
és örülj egy kicsit,
mert most már
Nílus is maradsz:
a sós vízig kitartó
el nem párolgó
mindig újra váratlan
meglepetés egyszeri véletlen
csoda
A Kultúr guide szerzői: Radócz Emma 11.T és Tóth Lujza 12.B
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése