Bernáth Anna Róza rajzai

Mit tehetnék, áruld el nekem, haiku!

 Haikusorozat

Földünk szép volt egykor

Most meg palackok mindenhol

Hol vagy te? Hol?

Folyik a csap, meg nem áll

Mindenki csak reklamál

Hol vannak a tettek? Sehol.

Önző a világ.

Nem akarok klímaszorongó lenni,

Friss levegőt akarok szívni!

Ezért elmentem palackot szedni.

Nem hagyom befolyásolni magam,

Felveszek 100-szor egy ruhát, hogyha van!

Textilszennyezésnek legyen vége már!

Te is vedd fel többször a ruhát!

Szabó Lili

Mary Gregers

Felforrt a teavíz. Kikészítettem a kínai porceláncsésze-készletet a tornácon guggoló kis asztalra, két kiskanállal, cukorral, két kistányérral és a kínai mázas teakancsóval. Tej nem kell, mert nem való tej a levendulateába. Jó volna egyedül kiülni a tornácra egy pohár tejjel elkészített teával, itt a tanyán, egy ilyen fárasztó nap után. Jó volna csak kiülni, érezni a szalma illatát, érezni a kopott kispad érdes érintését, és hallgatni a ciripelő tücskök és rovarok kórusának együttes zümmögését. Csak élvezni a nyár koncertjét. Erre sajnos mostanában nincsen lehetőség. Hogy miért? Mert mostanság idejár az a nő, Mary Gregers.

Egy hete minden nap idejár este hat és kilenc között. Tegnap tovább maradt volna, de én mondtam neki, hogy igazán nem érek már rá kilenc után, a kedvemért pedig a nap nem kel később. Ma is megjelent, mint egy falióra, pontosan hatkor azon a rozsdás biciklin, a sáros csizmájában, nagy, kócos fürtjeivel. Köszöntött, majd helyet foglalt mellettem a kis padon.

Töltöttem neki egy pohár levendulateát, két cukorral, mert annyival issza. Hálája jeléül hattól kilencig beszélt. Egész este járatta a száját mellettem, mialatt én gyönyörködtem az aznap learatott kukorica katonásan rendezett zsákjaiban, és ahogy az esti fények táncot lejtenek az öreg tölgyfa apró levelein. Egy kis veréb szállt a tornác korlátjára, szelíden illegette a fejét. A fészke valahol a pajta tetejében. Mikor lehajolt volna, hogy felcsippentsen egy otthagyott morzsát, Mary felnevetett, mire ijedtében elrepült. Általában nem zavaró, hogy állandóan beszél, de ha megzavarja a természet színházát, egyszer csak meghallom az éles hangját, és a zene elhallgat.

Megfordult a fejemben, ha holnap túlcukroznám a teáját, vajon nem jönne többé? Sajnos anyámtól gondosan eltanult etikettem nem engedi meg, hogy tudatosan rontsam el egy nő esti levendulateáját, bár azon már nem nagyon van mit rontani. Rengetegféle teám van, de mégis mikor jön, levendulateát főzök, mert a levendula nyugtató hatású. Kezdem azt hinni, hogy ez csak mende-monda, mert ha Mary itt van, mindennek nevezhető, csak nyugodtnak nem.

♦

A mai nap során beköszöntött az ősz. A szőlő és a kis zöldségeskert gyomlálása között figyeltem, hogyan szállnak a gólyák keresztül az égen, hogy elvándoroljanak a hidegebb idők elől. Nagyjából három hónap és 28 nap múlva visszatérnek.

Ma édes fáradtsággal a szívemben vártam teapartneremet a tornácon, aki szokása szerint pontosan hatkor, fájdalmasan nyöszörgő biciklijén érkezett. Köszöntött, leült. Én öntöttem neki teát, két cukorral, mert úgy issza. Megjegyezte, hogy milyen finom a levendulateám, de szívesen inna a kamillatea-keverékemből holnap. Nem is baj, úgyis ez volt az utolsó kanál a levendula-teafűből.

Kérdeztem, figyelte-e a gólyákat, de azt mondta, nem látta őket, mert egész nap a férjével pörölt. Egész este azt taglalta, hogy min vesztek össze, közben dobálta a nagy, kócos, sötétbarna fürtjeit, amiről eszembe jutott, hogy össze kéne söpörnöm holnap a faleveleket az öreg tölgy alatt, és hogy fel is kéne mosnom a tornácot, mert művészi festményként hagyta rajta a tegnapi esős idő az arra járók sárral mocskolt lábnyomát.

A fejemben már a nyárvégi alma holnaputáni befőzésének menetét is rendszereztem, mikor hirtelen megállt a beszédben, és szememre hányta, hogy nem is figyelek. Mellesleg én figyeltem, csak van nekem fontosabb dolgom is annál, minthogy folyton a nyűgjeit hallgassam.

Már amikor gyerekek voltunk, akkor is gyakran sértődött meg rám, ha nem tudtam elismételni, amit utoljára mondott. Általában bocsánatot is kértem, de csak mert úgy illik, meg mert ha nem kértem, általában sírva hazaszaladt. Ma, mikor megint szóvá tette, hogy nem figyelek, rám villantotta zöld macskaszemét, és feljebb húzta kecses, pisze orrát. Ma éreztem meg először, hogy tényleg sajnálom, hogy elkalandoztam. Azután még beszélt egy kicsit, majd kilenckor, sötétedés után hazagurult a nyekergő biciklijén, én pedig nekiláttam a nyárialma pucolásának, mert egyes szemek már nem várhatták meg a holnaputánt.

♦

Egyre jobban benne járunk a télben, ma le is esett az első hó. A szokottnál korábban érkezett, mert még csak november vége van. Ma nem tudtam elvégezni a kitűzött feladatokat, mert felsértette a kezem a csirkeól ajtaja, amit délelőtt próbáltam megfoltozni, hogy védelmet nyújthasson a hideg és a környéken settenkedő nyest ellen. Délelőtt tizenegy óta nem csináltam semmit, pedig ki kellett volna cserélni két cserepet a tetőn, és megfoltozni a télikabátokat, amikre a moly egy-két lyukat rágott.

Mary ma késve érkezett. Bocsánatot kértem, mert ma nem tudtam teát csinálni a látogatására. Végül aztán ő csinált nekem teát, bekötözte a kezemet és még a kabátjaimat is megfoltozta, mert látta, hogy nagyon dühít a tehetetlenségem. Miközben én a teámat ittam, ő serényen foltozott, és a férjéről beszélt.

Frank Gregers mindig is jó barátom volt. Gyerekként igazi bajkeverőnek számított, aki madzagon rángatta a csirkék lábát, míg azok nyugodtan kapirgáltak. Frank szerette Maryt, de Mary sosem volt úgy oda érte. Mindig velem volt, hozzám járt beszélgetni, nekem mondta el, ha valami bántotta. Miután férjhez ment, látogatásai megritkultak, amivel én ki voltam békülve, de nyár óta egyre többet van itt újra, és egyre többet beszél a kényelmetlen házasságáról vagy a gyerekkorunkról.

Hirtelen furcsa érzés fogott el, ami kizökkentett a gondolkodásból. Mary elhallgatott. Kérdeztem, mi baj, erre ő szomorúan felnézett a kézimunkából, azt mondta, hogy semmi, és mellékesen megjegyezte, hogy én sosem változom. Ezt nem igazán értettem, de kellemetlenül éreztem tőle magam. Kilenc táján Mary elmosta a kínai mázas teáscsészéket, tüzet rakott nekem a kis kályhába, aztán hazaindult a rozsdás biciklijén, én meg néztem, ahogy eltűnik az esti szürkületben.

♦

A decemberi fagy már ráült az egész környékre, és jégvirágos kertet rajzolt a kis tanyám összes ablakára. Attól még persze, hogy hideg van, van dolga az embernek, nem is kevés. Fel kéne törnöm a megmaradt diót, és le kéne morzsolnom a piacon elcserélt kukoricát. Délután öt óra van, és én nem tudok másra gondolni, csak jöjjön már el a hat óra. Kikészítettem a két teáscsészét, két kiskanalat, két kistányért, a kínai mázas teáscsészét, és bekészítettem a drága jázminteát, amit még névnapomra kaptam ajándékba, és nagy becsben őriztem.

Vártam, de nem is értem, miért. Mary már egy hete nem is jött hozzám. Mikor utoljára itt volt, nagyon szomorú volt, és hideg. Nem is vette le a cipőjét, hanem leült kabátban az ajtó melletti hokedlire, és ott itta meg a teáját. Ahogy ott ült csendben, emlékszem, milyen melegséggel töltötte el a kis sötét szobát, hogy esett a finom arcvonásaira az esti fény, és milyen kecsesen mozgatta a hidegtől kipirosodott kézfejeit, ahogy újra és újra az ajkához emelte a poharat. Korábban hazament, kértem, hogy maradjon még, de arra hivatkozott, hogy rengeteg elvégzendő dolga van még otthon.

Azóta sem hallottam felőle. Nem is igazán köt le semmilyen feladat itthon, csak gyűlik a sok tennivaló. Minden nap kikészítem a teáskészletet, hátha mégis eljön, legalább egyszer. Mióta az eszemet tudom, ismerem, de sosem vettem észre, mennyire fontos nekem. Meg akarom neki köszönni, hogy mindig itt volt, és el akarom neki mondani, mennyire hiányzik, amikor nincs velem. Hajlandó lennék mindenemről lemondani, csak hogy ezt elmondhassam neki...

Ahogy az emlékét idéztem fel – mintha még mindig velem lenne –, és gondolatban fogalmaztam a hozzá írt vallomásom, lassacskán elmúlt kilenc, és a kínai mázas teáskancsó-ban elhűlt a jázmintea.

 Imre Janka

Laini Taylor: A különös álmodozó

  Amikor először olvastam a könyvet, olyan szituációban voltam, amilyet azt hiszem néha mindannyian megtapasztalunk. Nem tudtam olvasni, eltemettek az iskolai teendőim, a stressz, földhöz ragadtam a valóságban, ahonnan ki szerettem volna szabadulni, legalább annyi időre, amíg kinyitok egy könyvet, de egyszerűen nem működött, túl fáradt voltam, és minden történet unalmasnak, sémába illőnek tűnt. Tudtam, hogyan fognak végződni, miután elolvastam az első mondatot. A különös álmodozó kirángatott olvasói blokkomból, egy olyan világba repített, amilyet még nem tapasztaltam, minden oldal valami váratlant, izgalmasat mesélt.

  Lazlo Strange, a háborúban nem csak szüleit, de nevét is elvesztett segédkönyvtáros öt éves kora óta álmodozik egy rejtélyes, legendává lett városról, ahhoz azonban nem tudja összeszedni a bátorságát, hogy nekiinduljon felfedezni az ismeretlent, hogy kövesse az álmot, amely olyan régóta kíséri őt. Ám amikor egy nap váratlan és megdöbbentő lehetőséget kap, hogy útra keljen a fantasztikus regék forrásából érkezett harcossal, hogy kergesse álmát, amiről azt hitte, tévedésből választotta őt, megragadja a lehetőséget. 

  Mit rejthet a misztikus város régre visszanyúló történelme? És ki lehet a Lazlo álmaiban újra és újra feltűnő kékbőrű lány?

 Bethlenfalvy Franciska

A víz világnapja

 

  1993. óta március 22.-én minden évben nemzetközileg megtartott esemény a víz világnapja. Ebből az alkalomból kifolyólag idén iskolánkba látogatott Áder János köztársasági elnök, aki előadást tartott a végzős évfolyamnak. A 10.A osztály képeiből kiállítást lehetett az aulában megtekinteni, a végzősök pedig az iskolai sportpályán flashmobbal hívták fel a figyelmet a tiszta víz fontosságára és az egyre kevesebb édesvíztartalékokra, ugyanis jelenleg 2 milliárd ember él biztonságos vízhozzáférés nélkül.

Projekthét a gimnáziumban

 

  Március 9-11. között a végzősök kivételével valamennyi osztály egy rendhagyó tanulási formát próbálhatott ki, a projektet. A projektek közös témája az ”ÉRTÉK” volt. Az egyes osztályok az alábbi projekteken dolgoztak:

Osztály	A projekt címe
7. HR	Horvátország kulturális kincseinek felfedezése
7. NY	Érték az önismeret és társismeret
7. T	A magyar fizetőeszköz
8. HR	Érték „a tudás”
8. T	A középkor értékei
9. A	A Duna-Ipoly Nemzeti Park természeti kincsei
9. B	A francia gasztronómia
9. C	A környék földtani-turisztikai értékei
9. HR	Földön-vízen-levegőben
9. NY	Mese-terápia
9. T	Értékálló történelem: II. Rákóczi Ferenc életének bemutatása magyar és angol nyelven
10. A	Tartuffe – érték az alkotás
10. B	Frankofónia
10. C	Pályára állítva
10. HR	Szabadulószoba: magyar tudósok, feltalálók
10. T	Érték a levegő
11. A	Március 15, nemzeti ünnepünk (iskolai műsor)
11. B	Les plus grands Français de l’histoire
11. C	1.Visita Budapest 2. Matematika a művészetben, művészet a matematikában
11. HR	1.Lakóhelyem értékei 2. Kreatív vállalatépítés
11. T	1.Akadályverseny tervezése 2. Külső tanterem rendbe tétele

Az álarcpályázat

 

  Sikerrel zárult a diák önkormányzat februárban kihirdetett álarc pályázata, hiszen több mint 60 nagyszerű pályamű érkezett be. A legtöbb alkotás a 9.NY osztály érdeme, ennek az osztálynak a díja egy felelet mentes nap, amit szabadon beválthatnak a tanév hátralévő részében. A szakmai zsűri döntése alapján az első helyet Szilágyi Manka 7.HR osztályos tanuló Ördög a katlanban című alkotása szerezte meg. Második helyen Kiss-Bíró Lili (8.T) Contrast című munkája végzett, a harmadik Székács Laura (8.T) POV When you only draw dragons alkotása. Az első három helyezett iskolai büféutalványt kapott, Schmidt Zsófi 9.NY, a közönségdíjas álarc alkotója pedig csokoládé jutalomban részesült. Gratulálunk nekik!

Ördög a katlanban

Contrast

POV When you only draw dragons

A közönségdíjas alkotás

Rákóczi Kincsestár

  Idén március 10-én több éves szünet után újra megtartásra került iskolánkban a Rákóczi Kincsestár. Az eseményre a jegyet előre megvásárlók 17:00 órától tudtak bemenni a Marczibányi Téri Szabadidőközpontba, ahol még aznap délután a fellépők már megtartották a főpróbát. A kabátok leadása után az emberek elfoglalták a helyeket a nézőtéren, majd 18:00- kor kezdetét vette az előadássorozat. A közönség láthatott, illetve hallhatott több komolyzenei művet, különleges táncos produkciókat, egy diák saját zongorára írt darabját, egy osztály közösen előadott dalát és egy humoros, rövid színi előadást is. Emellett hatalmas sikert aratott Hortobágyi tanárúr, aki megcsillogtatta zsonglőrtehetségét, némi zongorakísérettel. De nem csak a Tanárurat jutalmazták hatalmas tapssal az előadás után, minden fellépő tehetségét hangos tapsviharral ismerte el a közönség. Az este körülbelül másfél óráig tartott, ezalatt 15-en léptek fel, plusz a teljes 9.Ny osztály. A fellépők listáját alul olvashatjátok, így utólag is gratulálunk mindenkinek!

  Bérczes Luca

  Fellépők:

Horváth Csenge, Késmárki Kornél, Kovács István	12B
Fórián-Szabó Zoltán és Hortobágyi Péter	9A
Győri-Fleischer Jázmin	9A
Albert-Tóth Adél	10B
Rozmán Amália	10A
Hernádvölgyi Dalma	9HR
Tárnoki-Zách Attila	9C
Pozsony Panna	12C
György Anna	12C
Kiss-Bíró Lili és Heckl Panna	8T
Mayer Laura Júlia	10C
9NY osztály közös produkció

A Rákóczi legendás portása, Józsi bácsi

  Ebben az interjúban az alanyunk Józsi bácsi, aki már sok éve őrzi iskolánkat. Reggel mindenkinek vidáman köszön és elkalauzolja az eltévedt gólyákat. Korán kel és nincs olyan nap, amikor nem pillanthatjuk meg mosolygós arcát a fülke mögött. Emiatt bátran kijelenthetjük, hogy szerves része a sulis életünknek. Ezért is jött az ötlet, hogy mi lenne, ha egy kis betekintést nyernénk a portás életébe.

Sz. L: Az első kérdésünk az lenne, hogy mielőtt elkezdett portásként dolgozni iskolánkban, foglalkozott-e mással?  

J: Én hat évvel ezelőtt kezdtem el portásként dolgozni. Előtte biztonsági őr voltam.  

K. A: Érdekes. És általában hánykor nyit az iskola? 

J: Hivatalosan reggel 6 órától 22 óráig van nyitva az iskola, és én zárom.  

K. A: Ehhez a nyitvatartáshoz mikor kell kelnie, hogy időben beérjen?  

J: Mivel Érden lakom, 3:10-kor kell kelnem, és négy órakor már csukom is az ajtóm, mert 4:34-kor jön a vonatom. Este pedig fél tizenkettőkor érek haza. Úgyhogy gyorsan kell sokat aludnom, hogy reggel fel tudjak kelni.  

K. A: Ilyen korán nem lehet könnyű felkelni, főleg ilyen kevés alvással. Tud valamit mesélni egy érdekes esetről, amit tapasztalt?  

J: Olyan nagy érdekesség még nem volt ebben az iskolában. Az előző munkahelyemen az volt a legnagyobb csoda, hogy az egyik osztály felrakta a képemet a tablóra.  

Sz. L: Milyen aranyos gesztus! És mivel tölti a szabad óráit, amikor nincs bent az iskolában?  

J: Rejtvényt fejtek és olvasok.  

Sz. L. Milyen könyveket szokott általában olvasni?  

J: Általában krimiket, van közöttük véresebb is.   

K. A: Hűha! Ezt nem néztem volna ki magából! Másra terelve a szót; van valami különleges fogás, amit szívesen fogyaszt? 

J: Nem vagyok finnyás ember, én mindent megeszek, csak ne mozogjon. Tehát kedvenc ételeim a krumplis tészta, mákos tészta, túrós tészta, töltött káposzta és a sült oldalas.  De amint mondtam, jöhet bármi. 

Sz. L: Egyetértek, ezek az ételek igen finomak. Ha már a népi kultúra egyik ágánál tartunk, muszáj megkérdeznem. Van olyan hely, ahova szívesen eljutna?  

J: Nem vagyok egy világjáró ember, külföldre nem vágyakozom. Itt, ahova szeretnék eljutni, amikor kezd vége lenni a napnak az Érd, mert ott lakom. Az a legboldogabb pillanat, amikor kinyitom az utcaajtót, belül becsukom, viszont látásra. Nagyon szeretek Érden lakni.  

K. A: Pontosan, mint mondják mindenhol jó, de a legjobb otthon. Esetleg van még valami érdekes vagy vicces dolog, amit el szeretne mondani nekünk és az olvasóknak?  

J: Csak egy valamit. Hogy tudjátok-e, melyik a legintelligensebb madár? A kakukk. Az tudja a nevét.

  Ezzel az egyszerű nagyszerű faviccel zárta le a beszélgetést Józsi bácsi. Amin elmosolyodtunk, hiszen a portás csípőből mondott egy frappáns záró mondatot, ami tökéletesen passzol a személyiségéhez. Kedves, barátságos bácsi, aki sosem halasztja el a lehetőséget, hogy az érkezőket meglepje egy faviccel. Szerencsére még volt egy kis időnk készíteni egy képet mindkét ,,biztonsági őrrel”. A képen a szobor és a portás szigorúan néznek ránk, jelezve, hogy ők vigyáznak a sulira és az ő felügyeletük nélkül se ki, se be. Az egyikük a bejáratot őrzi, a másik pedig az aulát tartja szemmel.

  Ollai Eszter, Szabó Lili, Kenéz Anna