A Rákóczi legendás portása, Józsi bácsi

  Ebben az interjúban az alanyunk Józsi bácsi, aki már sok éve őrzi iskolánkat. Reggel mindenkinek vidáman köszön és elkalauzolja az eltévedt gólyákat. Korán kel és nincs olyan nap, amikor nem pillanthatjuk meg mosolygós arcát a fülke mögött. Emiatt bátran kijelenthetjük, hogy szerves része a sulis életünknek. Ezért is jött az ötlet, hogy mi lenne, ha egy kis betekintést nyernénk a portás életébe.

Sz. L: Az első kérdésünk az lenne, hogy mielőtt elkezdett portásként dolgozni iskolánkban, foglalkozott-e mással?  

J: Én hat évvel ezelőtt kezdtem el portásként dolgozni. Előtte biztonsági őr voltam.  

K. A: Érdekes. És általában hánykor nyit az iskola? 

J: Hivatalosan reggel 6 órától 22 óráig van nyitva az iskola, és én zárom.  

K. A: Ehhez a nyitvatartáshoz mikor kell kelnie, hogy időben beérjen?  

J: Mivel Érden lakom, 3:10-kor kell kelnem, és négy órakor már csukom is az ajtóm, mert 4:34-kor jön a vonatom. Este pedig fél tizenkettőkor érek haza. Úgyhogy gyorsan kell sokat aludnom, hogy reggel fel tudjak kelni.  

K. A: Ilyen korán nem lehet könnyű felkelni, főleg ilyen kevés alvással. Tud valamit mesélni egy érdekes esetről, amit tapasztalt?  

J: Olyan nagy érdekesség még nem volt ebben az iskolában. Az előző munkahelyemen az volt a legnagyobb csoda, hogy az egyik osztály felrakta a képemet a tablóra.  

Sz. L: Milyen aranyos gesztus! És mivel tölti a szabad óráit, amikor nincs bent az iskolában?  

J: Rejtvényt fejtek és olvasok.  

Sz. L. Milyen könyveket szokott általában olvasni?  

J: Általában krimiket, van közöttük véresebb is.   

K. A: Hűha! Ezt nem néztem volna ki magából! Másra terelve a szót; van valami különleges fogás, amit szívesen fogyaszt? 

J: Nem vagyok finnyás ember, én mindent megeszek, csak ne mozogjon. Tehát kedvenc ételeim a krumplis tészta, mákos tészta, túrós tészta, töltött káposzta és a sült oldalas.  De amint mondtam, jöhet bármi. 

Sz. L: Egyetértek, ezek az ételek igen finomak. Ha már a népi kultúra egyik ágánál tartunk, muszáj megkérdeznem. Van olyan hely, ahova szívesen eljutna?  

J: Nem vagyok egy világjáró ember, külföldre nem vágyakozom. Itt, ahova szeretnék eljutni, amikor kezd vége lenni a napnak az Érd, mert ott lakom. Az a legboldogabb pillanat, amikor kinyitom az utcaajtót, belül becsukom, viszont látásra. Nagyon szeretek Érden lakni.  

K. A: Pontosan, mint mondják mindenhol jó, de a legjobb otthon. Esetleg van még valami érdekes vagy vicces dolog, amit el szeretne mondani nekünk és az olvasóknak?  

J: Csak egy valamit. Hogy tudjátok-e, melyik a legintelligensebb madár? A kakukk. Az tudja a nevét.

  Ezzel az egyszerű nagyszerű faviccel zárta le a beszélgetést Józsi bácsi. Amin elmosolyodtunk, hiszen a portás csípőből mondott egy frappáns záró mondatot, ami tökéletesen passzol a személyiségéhez. Kedves, barátságos bácsi, aki sosem halasztja el a lehetőséget, hogy az érkezőket meglepje egy faviccel. Szerencsére még volt egy kis időnk készíteni egy képet mindkét ,,biztonsági őrrel”. A képen a szobor és a portás szigorúan néznek ránk, jelezve, hogy ők vigyáznak a sulira és az ő felügyeletük nélkül se ki, se be. Az egyikük a bejáratot őrzi, a másik pedig az aulát tartja szemmel.

  Ollai Eszter, Szabó Lili, Kenéz Anna