Beszélgetés Suri Zoltánnal, az iskola nyugdíjba vonult gondnokával

  Suri Zoltánt minden tanár és diák ismeri. Vagyis majdnem mindegyik, az idei gólyákat leszámítva. Suri Zoltánnál jobban pedig senki sem ismerte a Rákóczi épületét, hiszen 17 éven keresztül a jelenlegi iskolaépület karbantartásáért felelt. Abból az alkalomból beszélgettünk vele, hogy idén júniusban ment nyugdíjba.

  Hogyan került a Rákócziba?

 Pontosan emlékszem, 1992. február 18-án volt. A kőbányai Orion (televízió)gyárban dolgoztam akkoriban. Rábukkantam egy újsághirdetésre, és technikusként kerültem a gimnáziumba. Egy kis idő után, azt hiszem 1994-ben, amikor az akkori gondnok összeveszett az igazgatóval, és távozott az állásából, a gimnázium gondnoka lettem.

  Milyen állapotok fogadták akkor?

 Meglehetősen kaotikus. Emlékszem egy tűzvédelmi ellenőrzésre, amikor a tűzoltóval felmentünk az iskola padlására. Tele volt oda hányt poros, sérült osztálytablókkal, a tűzoltó kis híján hanyatt esett megdöbbenésében. A tablók közül idővel sok megsemmisült.

  Melyek voltak egy átlagos tanév különösen nehéz időszakai?

  Az évnyitó, a ballagás és az évzáró. Különösen a régi épületben (2005 előtt), amikor lift nélkül kellett mindent felcipelni a salakos iskolaudvarra. Egy ideig az átköltözés után is az udvaron folytak ezek a rendezvények, és az állandó bizonytalanság, hogy lesz-e eső vagy sem, bizony elég idegőrlő volt. Az év vége, az érettségi időszaka is sűrű volt, ráadásul akkorra már mindenki elfáradt, többet idegeskedett.

  Mi egy iskolagondnok feladata nyáron, amikor nincs gyerek az épületben?

  A bejövő osztályok termeit ki kell festeni, a diákszekrényeket ki kell pofozni (ez sokszor nem nagyon látszik meg), a zárakat egytől egyig végig próbálni, hogy működnek-e. A függönyöket kitisztíttatjuk, néhány helyiségben vakszolunk, és ha marad idő, akkor a termekben a padok meglazult csavarjait is meghúzzuk, leszedjük a lejövő padszegélyeket. Nem unatkozunk.

  Van-e emléke egy-egy diákról?

 Megmondom őszintén, főleg azokról, akikkel valamilyen probléma volt. Amelyik úgy szétrúgta a szekrényét, hogy nem lehetett vele mit csinálni, vagy aki összetörte az egyik padot a teremben. Nem olcsó mulatságról van egyébként szó: a szekrényeket blokkban lehet venni, egy négyes blokk jelenleg kb. 170 000 Ft. Egy hármas pad tetőlapja is több mint 10 000 Ft.

  A feladatköréből fakadóan gyakran a rend őreivel is együtt kellett működnie.

 Igen, mondhatom, hogy rendszeresen találkoztam a rendőrség képviselőivel. Ha egy-egy magasabb rangú látogatónk volt, miniszterelnök, miniszter vagy államfő, mindig kikérdeztek, bejártuk együtt az épületet. A nagy érettségik előtt is szokás volt, hogy hajnalban megjelentek, és átvizsgálták az épületet, hogy nincs-e benne bomba. A kilencvenes évek közepén egyébként rendszeresek voltak a bombariadók, és mindig jöttek a tűzszerészek. Erről eszembejutott egy mulatságos történet, amit akkor azért nem annak éltünk meg. Két kutyás csapat is kijött, és nem tudtak egymásról. Az egyik járőr a tanáriban elrejtett egy robbanóanyag tesztelésre használt anyagot, és erről nem tudott a másik csapat, aminek az egyik kutyája felfedezte. Volt nagy riadalom, izgalom, amíg ki nem derült, miről is van szó.

  Vannak az épületnek rejtett zugai?

 Nem sok. Két irattár, az egyik az elsőn, a másik a földszinten, a negyedik emeleti gépészet, és a kazánház. Meg egy-két apró raktárhelyiség. Érdekes még, hogy az aulában és a menzán padlófűtés van.

  Hány diákszekrény van az iskolában?

  414

  Hány kulcs van a kulcscsomóján?

  Várjunk, megszámolom… Pont negyven, és mindegyikről tudom, mit nyit!

  Hány igazgató alatt dolgozott gondnokként?

  Négy.

  Mi a hobbija?

  Kertészkedés, borászat-szőlészet.

  Mi a kedvenc étele?

  Hát… Talán a lecsó.

  Mivel fognak telni a nyugdíjas évei?

 Szeretnék sokat olvasni, érdekelnek a történelem titkai, és persze sok időt szeretnék tölteni a kis kertemben.

  Hortobágyi Péter