Urbango program

  Az osztályunk, a 7.T szeptember 23-án, pénteken az Urbango keretein belül csoportprogramon vett részt, amit a Városligetben rendeztek. A két és fél órás elfoglaltság – egyfajta kincskeresés – legfőbb célja a csapatmunka és a nyomozói készségek fejlesztése volt, eközben természetesen egy kellemes délelőttöt töltött együtt az osztályunk.

  Pénteken éppen hogy elkezdődött a harmadik óra, az osztályunk már készen állt az indulásra a Városligetbe. Négy 7-8 fős csapatba voltunk beosztva, amely mindegyikének volt egy tanár segítője, aki a játék folyamán segítette (és fegyelmezte) a csoportot. Egy csapatban mindenkinek megvolt a feladata a “szerepe” szerint, ezeket mi magunk osztottuk be egymás közt, így egymásra voltunk utalva, garantálva a csoportmunkát. Mindenki kapott egy vizes tetoválást, ami a szerepeinket jelképezte. Az alábbiak voltak a szerepek:

– 2 Térképész (a térképészek voltak felelősek az ott megkapott játéktér térképeiért, ők navigálták a társaságot)

– 1 Mesélő (ő felelt a játék azon paklijáért, ami érdekességeket írt le az egyes műemlékekről, épületekről állomásokhoz köthetően, így ezeket felolvasva a csapatnak a tagok együtt fejthették meg, melyik része hordozza bizonyos rejtvények megoldását)

– 1 Telefonos (az ő telefonjára töltötték le az Urbango applikációt, amelyben meg lehetett válaszolni az állomások kérdéseit)

– 1 Játékmester (nála volt a játék feladatainak a paklija)

– A többiek a Felderítők (ők az érzékszerveikre hagyatkozva segítették a csapattársaikat)

  Az utat az iskolától villamossal és metróval tettük meg, amely nagyjából fél órát vett igénybe. Mire odaértünk, már ott várt ránk az Anonymus szobornál az egyik programszervező, hogy átadja nekünk a szükséges csomagokat, és tájékoztasson bennünket a szabályokról. A csomag tartalmazta a paklikat és néhány szükséges elemet bizonyos feladatokhoz.

  Miután mindent tisztáztunk, mind a négy csapatot elküldte négy különböző kiindulási pontra, ahol figyelmesen átnézhettük a csomag tartalmát, kioszthattuk a szerepeket és megbeszélhettük a stratégiánkat.

  Az első pár állomás feladványa kicsit bonyolultan ment, kellett egy kis idő, mire belerázódtunk a feladatokba, de ezután azok már nem voltak olyan idegenek, mondhatni rutinosan mentek. A csapatunk éppen, mikor sínre került, egy másik csoporttal találta szemben magát a harmadik állomásnál a 16-ból, amely egyet jelentett – csatáznunk kellett.

  A csatázás azt jelenti, hogy amikor két csapat egyszerre jut oda egy bizonyos feladat megoldásához, akkor az állomás helyszínén a két segítő tanár vezénylésével egy csomagból azonos kérdésekre kell választ adni. Amelyik csapat hamarabb eltalálja választ, az továbbmehet, a másiknak pedig plusz 5 percig kell az állomáson maradnia. Szerencsénkre, a mi csoportunk az előbbi tábort erősítette, így hamar továbbállhattunk.

  A mesélő és akár a játékmester paklijai közt is lehettek olyan kártyák, amik megtévesztették, félrevezették a csoportokat, így is segítve, hogy ne tolongjanak annyian egyes állomásokon. Minket is sikerült megtévesztenie, nem is kicsit.

  Az állomások maximum fél kilométer távolságra helyezkedtek el egymástól, szóval, ha valaki egynél hosszabb időt töltött ott, akkor is volt ideje behozni a lemaradást, ha sietett. Bár voltak egymáshoz igazán közel esők is.

   Akadtak olyan feladatok, amiket kihagytunk, mert szimplán az alkalmazás kérdéséből megfejtettük, de segítséget is lehetett használni, ha valaki nagyon elakadt.

  A feladványok túlnyomó része izgalmas és abszolút logikusan kikövetkeztethető volt, ám voltak olyanok is, amelyek jobban próbára tettek minket, olyanok is, amelyeknél segítséget kellett használnunk. Eközben végig ügyelnünk kellett az időre, mivel megoldásaink helyessége mellett az idő volt a legfontosabb tényező.

  A vége felé közeledve, úgy az utolsó 5 állomás feladatai már nem fogtak ki rajtunk, csak a gyors gyaloglásba fáradtunk bele, időbe telt egyes állomásokat megtalálni. De ez nem volt különösebben gond, a liget nagy részét felfedeztük, és rengeteg érdekességet láttunk. A burjánzó növények és a felújított, kulturált részek lenyűgözőek voltak – ez minden fáradtságunkat kompenzálta. Nagyon jó volt, hogy közösen dolgoztunk, ez felélesztette bennünk a csapatszellemet, és közelebb hozott minket egymáshoz. Minden csapattag máshogy segítette a munkát, így rendesen megoszlottak a feladatok. Jobban megismertük egymást.

  A program végére már eléggé kimerültünk, így igazán jólesett a nyeremény csoki. A csapatok hasonló eredményekkel zártak, és sorrendtől függetlenül mindenki nagyon jól érezte magát. Én személy szerint nagyon tudom ajánlani, ahogy biztosan a többiek is. Összehozott bennünket az iskola falain kívül is, és nagyszerű élményeket szereztünk, amikre jó lesz később visszagondolni. 

  Köszönjük szépen!

  Kun Léna, Karáth Emil