Gyógynövényes teázás két óra között

  Szokatlanul nagy volt a tömeg ezen a januári szerdai délelőttön az aulában, a harmadik órát követő szünetben. A diákság sorban állt iskolánk névadójának szobra előtt, mert különböző gyógyteákat lehetett kóstolni. Volt ott csalántea, citromfűtea, hibiszkuszvirág tea, borsmentatea, kakukkfűtea és ne feledkezzünk meg a bíbor kasvirág teáról sem! A teához méz is járt, ami még az Európai Mézes Reggeli programból maradt az iskolának. Ha még nem hallottál erről a programról, semmi baj, valószínűleg nem vagy ezzel egyedül, keress csak rá nyugodtan. A Rákóczi mindenesetre korábban csatlakozott hozzá, és a maradék méz most éppen jól jött. A teázás feldobta az egész napot, könnyebb volt utána ismét beülni az iskolapadba.

Karácsonyi műsor két részletben

  Az idei karácsonyi műsort a 9.C osztály tartotta. Ha teljesen pontosak akarunk lenni, akkor „műsorokat” kellett volna írnunk, hiszen két részletben adták elő a produkciójukat, ugyanis már az októberi nemzeti megemlékezésen kiderült, hogy kinőttük a tornatermet. Holicsek Ágnes tanárnő, a 9.C osztályfőnöke elárulta nekünk, hogy szeptemberben az osztály önként vállalta a műsor elkészítését. Az is hamar eldőlt, hogy egy komplett történet előadását próbálják majd meg, nem pedig csak úgy elszavalnak két verset, elénekelnek egy karácsonyi éneket, és ezzel kipipálják a műsort. A választás végül Maurice Maeterlinck Kék madár című történetére esett. Szempont volt az is, hogy az osztályból minél többen szerepeljenek a műsorban. A felkészülést Szőke-Lovas Edit magyartanárnő segítette. A próbák nem indultak túlzottan jól, hiszen az első összeolvasások után az osztály egyszerűen bénának tartotta a cselekményt. A decemberi projekthét nagyon sokat segített a felkészülésben, hiszen nyugodtan próbálhattak a tornateremben. Ekkor már az osztály is máshogy állt a darabhoz, és izgatottan várta a fellépést. December 22-én aztán kétszer adhatták elő a Kék madarat. Egyöntetű véleményük szerint a második sikerült jobban, kevésbé voltak megilletődve, sokkal többet improvizáltak, és még a közönség is sokkal inkább „vevő volt” a közös éneklésre. Az osztály rettentően elfáradt, az osztálykarácsonyukra már alig maradt erejük. 

  Ismét meg kell említeni, hogy a színpad hiánya és a hangtechnika hiányosságai (az iskolai mikroportok nem mind működnek megfelelően) sajnos csökkentették a műsor élvezeti értékét. Ennek ellenére az egész osztálynak és a felkészítő tanároknak is gratulálunk a kiváló produkcióhoz, és kiemelnénk a főszereplőket:

• Gelencsér Ádám
• Kalmár Csenge
• Virág Benedek
• Rátkai Zóra
• Raisz Péter
• Filetóth Miklós

Zárásként következzen néhány válasz a műsort előadó 9.C osztály tanulóitól arra a kérdésre, hogy hogyan élték meg a felkészülés és az előadás folyamatát:

„A próbafolyamat eleinte kissé nehézkes és összeszedetlen volt, jó volt a tanárok segítsége, és bár véleményem szerint külsős szemmel egy nehezebben értelmezhető előadásról volt szó, mi jól teljesítettünk, megpróbáltuk a lehető legtöbbet kihozni belőle.”

„A visszajelzések alapján mindenkinek nagyon tetszett, tehát a műsor elérte a célját, de úgy vélem, későn kezdtünk el próbálni, és a téma is kicsit unalmas volt, de mégis sikerült kihoznunk belőle a legjobbat.”

„Én kifejezetten élveztem a próbákat, gyorsan és jól is haladtunk végig.”

„A próbák nagyon jó hangulatban teltek, az előadás pedig csodásra sikerült.”

„Élveztem a próbákat, jókat nevettünk, az előadást pedig pici izgulással, de megcsináltuk együtt.”

„Én nagyon jól éltem meg, szerintem jó kis csapatépítő feladat volt.”

„Nagyon élveztem, jó volt a barátokkal több időt együtt eltölteni.”

Projektnapok a gimnáziumban (megint)

A projektnapok alatt tartottuk a Nemzetek karácsonyát is

  A téli szünetet megelőző utolsó napokban minden osztálynak felborult a szokásos órarendje. Nem hagyományos tanórák követték egymást a megszokott (megunt?) tantermi környezetben, hanem több napon keresztül projekteket valósítottak meg a diákok, amibe belefért az is, hogy külső programokra mentek, múzeumokat látogattak meg, tanulmányi kirándulást tettek, külföldre utaztak, kutatásokat folytattak, interjúkat készítettek.

 A végzősök projektválasztásánál persze már az érettségi tárgyak voltak a fókuszban, de ők is megtapasztalhattak a szokásostól eltérő tanulási formákat. Nem szokványos dolgokat láthattunk iskolai környezetben: a 9.C napokon keresztül készült az iskolai karácsonyi műsorára, komplett dobfelszereléssel gyakoroltak, és hatalmas, kék madarakat festettek lepedőre a tornaterem padlóján. A 7.Ny osztálytáncot tanult szintén a tornateremben, máshol honlapkészítés, interjúzás, kisfilm vágás zajlott gőzerővel. A projektbemutató napján, december 20-án a Rákóczi átalakult modern művészeti bemutatótérré. Minden teremben érdekesebbnél érdekesebb látnivaló, tanulnivaló fogadott minket: oktatási konferencián vehettünk részt a 10.T szervezésében, fantasztikus kirándulást tehettünk az anatómiában (9.A), vagy az osztályok szerkesztette újságkiadványokat lapozhattunk át (9.NY, 11.B). Az egyik teremben a gimnáziumot bemutató francia nyelvű kisfilmeket vetítettek (10.B), a másikban karácsonyi vásár hívogatott minket, és még hosszasan sorolhatnánk a programokat, érdekességeket. Jó volt, színes volt, érdekes volt, hasznos volt!

  Ide kattintva látható, kik mivel foglalkoztak ezekben a napokban.

Rákóczi x Budapest Bike Maffia

9. évfolyam diákjai 2022. december 14-én 120 szendvicset készítettek, amit a Budapest Bike Maffia önkéntesei elszállítottak, és kiosztottak a hajléktalanoknak.

A videó itt tekinthető meg.

Látogatás egy budapesti oktatási és innovációs központban

  Ezt a programot az OTP Fáy András Alapítványa rendezte, az alapítvány Oktatási és Innovációs Központjában. Nem csak a pénzügyről szólt (sőt, alig említettük meg ezt a témát), hanem az Európai Unió felépítéséről és az EU-ban lévő megélhetési, tanulási lehetőségekről is.

  Interaktív volt, ami szerintem sokat segített az anyag megértésében. Azzal kezdtünk, hogy az uniós országokhoz köthető dolgokat, fogalmakat kellett a megfelelő országokhoz párosítani. Ez hellyel-közzel sikerült is. Aztán az EU eredetét, kialakulását beszéltük át (itt is volt a végén egy kis feladat, de arra már sajnos nem emlékszem). Ezek után az EU felépítéséről beszéltünk nagyon sokat. Megnéztük, hogy melyik szerve milyen munkát végez. Az ehhez tartozó feladat az volt, hogy hat ember kapott egy-egy szakosított szervet és el kellett mondaniuk, hogy annak mi a főbb feladata. Ezalatt a többiek különböző állításokat kaptak, amelyek egyes szervekre voltak igazak, és össze kellett párosítani az elmondottak alapján.

  A következő felvonás volt a leghosszabb és szerintem a legélvezetesebb. A témája a külföldön, de EU-n belül való megélhetés és tanulás volt. Itt említettük többek közt az Erasmus+ programot. Ezek után áttértünk az állásinterjús feladatra, valószínűleg ez maradt meg mindenkiben a legjobban. Három csapatra oszlottunk, minden csapat egy-egy országban egy kisebb vállalatot testesített meg (étterem, óvoda, informatikai cég). Ezek után kérdéseket kaptunk, amiket az interjún fel kellett tenni az állásra jelentkezőnek. Minden „országból” volt egy álláskereső, aki kapott egy listát, hogy milyen szavakat lehet használnia az interjún. Ezeket a szavakat nem lehetett megváltoztatni, és más szót sem lehetett használni. Mondanom se kell, hogy igen fura válaszok voltak az amúgy normális kérdésekre („Miért akarsz itt dolgozni? Mert jó pénz.”). Majd el kellett dönteni, hogy mennyi legyen a kezdő fizetése annak, aki bejutott úgy, hogy túl is élje az első hónapot.

 Összességében ennyi volt. A végén még beszéltünk az Unió jövőjéről, és benne Magyarország helyzetéről. A rendhagyó tanóra az egész osztálynak tetszett. Amikor felmerült, hogy mit válasszunk inkább, tantermi oktatást vagy ehhez hasonló képzést, mindenki az utóbbira szavazott. És még kaptunk finom szendvicseket is. :)

  Fábián Piroska (9.B)

Interjú a Pázmány nagyköveteivel

Nagy volt a nyüzsgés az aulában az egyetemi standok körül

  K.A.: Ha jól tudom, ebbe az iskolába jártatok, milyen érzés volt, és milyen érzés visszajönni ide? 

  Monori Míra: Én most érettségiztem májusban, szóval ez nekem nem volt olyan régen, de nagyon szerettem ide járni. Most is örülök, hogy itt lehetek, és mindig örömmel fogok ide visszajönni. 

   Sz. L.: A következő kérdésünk az lenne, hogy milyen a Pázmányi Péter Egyetem, milyen érzés nagykövetekként visszajönni az iskolába? Mesélnétek az egyetemről? 

  Fegyveres-Fiskál Csenge: Én abszolút pozitívnak élem meg, szerintem nagyon jó, amikor nem oktatók jönnek el, hanem diákok. Bár én már négy éve érettségiztem, de mégiscsak közelebb vagyunk hozzátok, diákokhoz. És a hallgatói dolgokat is viszonylag jobban el tudjuk mondani. Nagyon örülök, hogy minket kerestek meg ezzel az egésszel, mert tényleg egy nosztalgikus délelőtt itt lenni és beszélgetni veletek, én nagyon örülök neki. 

   K. A.: Tudsz mesélni arról, hogy milyen az egyetem? 

 Fegyveres-Fiskál Csenge: Szerintem az egy nagyon furcsa érzés lesz majd nektek, hogy itt osztályokban nevelkedtek – vagy éltek – gyakorlatilag, annyi időn keresztül, amíg ide jártok, legyen az 4-5-6 vagy 7 év. Itt van egy osztályfőnök, aki akármennyire is, de fogja a kezeteket, közben megmondja, hogy ez a határidő, erre kell tanulni, itt lesz témazáró, meg a többi. Ha elfelejted, akkor mondjuk hetente emlékeztet rá, hogy tanulj a következő órára. Bekerülsz az egyetemre, egyszerre 300 évfolyamtársad lesz, nem lesznek osztályok (erre egyébként a Pázmányon nagyon jó a tutor programunk, hogy egy kicsit összefogja a frissen bekerülő egyetemistákat), de nem lesz osztályfőnökötök sem. Hetente egyszer fogtok találkozni a tanáraitokkal, és ebbe azért bele kell rázódni egy kicsit. El fogják mondani nektek szeptember elején, hogy a félévre mik a követelmények, soha senki nem fog titeket emlékeztetni rá utána, tehát önállósodni kell majd. De erre egyébként van idő, meg fogjátok tanulni. Nagyon befogadó a közösség nálunk, tehát akárkitől akármit kérdeztek, segíteni fognak. 

  Monori Míra: Nekem is nagyon ijesztő volt először, de a tutorok tényleg sokat segítenek, és a közösség is nagyon összetartó, szóval nem kell félni.

  

 Sz. L.: Köszönjük szépen. Milyen az egyetemnek a hangulata? Esetleg vannak év közben programok?  

  Fegyveres-Fiskál Csenge: Abszolút, a gimis programokból átvezetve, nekünk is vannak focimeccsek, amiket a fiúk nagyon szeretnek, oktatókkal is játszanak rajtuk. Vannak filmdélutánok, teadélutánok, amiken az oktatókkal lehet beszélgetni. Lehet tárgyalásokra járni, különböző intézményeket megnézni, ami nagyon szokta érdekelni a diákokat. Minden évben van börtönlátogatás, tehát nagyon színesek a programok. Vannak külön hallgatói szervezetek, akik ezeket szervezik, vannak fix programok, de akár ti is össze tudtok állni és közösen szervezni egyet.

   O. E.: Említettétek, hogy jogot tanultok. Mennyire élitek meg ezt nehéznek? 

  Fegyveres-Fiskál Csenge: Ez is olyan, mint hogyha azt nézed, hogy az általános iskolától kezdve egyre nagyobb terhelést kapsz a gimnáziumig. Ez lehet, hogy egy picit élesebb váltás az egyetem és a gimi között, hogy egy picit nagyobb súlyt pakolnak rád már az első félévben. Az egyetemi képzés is úgy néz ki a jogon, hogy öt év alatt egyre nagyobb terhelést fogtok kapni. Ami jó, mert hozzászoktat ahhoz, hogy milyenek a vizsgák, hogy kell tanulni a vizsgákra. Nem véletlenül szerveznek az első szemeszterben inkább írásbeli vizsgákat, mert inkább ahhoz vagytok hozzászokva, mint a szóbelihez. Utána a szóbeliknek az aránya nőni fog, és egyre több és több lesz, mert egyszerűen belerázódtok az egészbe. De abszolút hozzá lehet szokni az egész terheléshez, és tényleg arra próbál rávezetni titeket az egyetem, hogy az öt év után úgy kerüljetek ki, hogy a munkaerőpiacon is megálljátok a helyeteket. Végül elengednek az egyetemről és dolgozni kell, ami aztán a legnagyobb terhelés lesz szerintem. 

  Kenéz Anna, Ollai Eszter, Szabó Lili (8.T)

Ahogyan a víz tükrözi az arcot

Az előadásra berendezett konditerem

  Egy pár hete néhány osztálynak volt szerencséje megtekinteni egy felettébb szokatlan előadást a sepsiszentgyörgyi Osonó Színházműhely által. Ezt az előadást semmiképp sem lehetne egy közönséges színtársulati produkciónak nevezni, hiszen ez a társulat egy teljesen más irányból közelítette meg a közönség figyelmének és gondolkodásának megragadását. Az egész előadás lényege mindennapi problémák színpadias megjelenítése volt. Számos ilyen problémát megláthattunk, átérezhettünk és felismerhettük benne magunkat, hiszen mint elmondták nekünk, hozzánk hasonló korú diákokat kérdeztek meg, hogy ők milyen problémákba ütköznek nap, mint nap és milyen gondokat látnak maguk körül Magyarországon, de akár globálisan is.  Az előadás alatt több kelléket is használtak a téma nyomatékosítása érdekében, amelyeknek nagy része mindennapi eszköz volt. A kellékek között jó néhány olyan is szerepelt, ami a különböző helyzetekben más-más jelentéssel bírt. Ilyenkor a néző gondolkodására és képzeletére volt bízva, hogy egy adott tárgy konkrétumától elvonatkoztatva mit lát bele az éppen használt kellékbe, hiszen mindenben az elvontságra törekedtek. A produkcióban többször is ki lett emelve a gyerek-szülő kapcsolat fontossága, az egymástól való eltávolodás gyakorisága és eredménye, valamint a két szülő közti kapcsolat hatása a gyerekre is. 

  A színjáték közben néhol a közönséget is bevonták, majd a végén egy közös beszélgetésre is lehetőségünk volt, hogy meghallgassuk, hogy kire milyen hatással volt az előadás, hiszen igazából mindenki más érzelmekkel élte át, sokfajta gondolattal a fejében. A beszélgetés során továbbá válaszokat kaphattunk a rendezőnek és a színészeknek feltett kérdéseinkre is. 

  Összességében egy rendkívül érdekes, megmozgató és elgondolkodtató előadást láthattunk, amelyet mindenképpen érdemes volt megnézni, és én úgy gondolom, hogy mindenkinek az akkori gondolkodásmódját, ha csak egy kicsit is, de megváltoztatta.

  Rozmán Amália (11.A)

  Az Osonó Színházműhely darabját már a Katona József Színházban is bemutatták. Hozzánk egykori diákunk, Kalotai Máté jóvoltából érkezett. Máté, aki szerepel a darabban, a Rákóczi történetének első 7 évfolyamos, nyelvi előkészítős (T) osztályába járt, 2020-ban érettségizett, osztályfőnöke Szabó Emese tanárnő volt.