A legtöbben annyi cuccot hoztak, mintha három nap helyett három hétre mentünk volna. Lili például egy akkora hátizsákkal érkezett, amibe ő is beleférne, bár ez még mindig nem a teljes túlélőfelszerelése. Egyébként volt nála varrókészlet és csavarhúzó.
Ezt a jelenséget két nagyon egyszerű dologgal tudjuk magyarázni: kijöttünk a gyakorlatból a pandémia miatt, és óránként változott az időjárás-jelentés. Így történt, hogy ronggyá ázás helyett sikerült többször is leégnünk, a meleg ruhák pedig csak az éjjeli hidegben segítettek rajtunk, igaz, akkor meg már pont nem sokat.
Szóval öt perccel indulás előtt sikerült felszállnunk a vonatra, és többnyire jó helyet találnunk a málháinknak. A többi utas némán beletörődött a sorsába, hiszen Balatonfüredig tőlünk zengett az egész kocsi, de lehet, hogy a szomszéd kocsi is, páran csak ott fértek el.
Fél egykor lépcsőztünk egy emeletet, és megtekintettük a Vitorlázeum című kiállítást. Páran újraértelmezték a találkozó időpontját, mert negyedre odaérés helyett negyedórát késtek, de végül mindenki meglett. Miután a tárlatvezető majdnem egy órán át kínozta osztályunk egyik vitorlázni (elméletben) tudó tagját, nagyon élveztük a kis játszóteret a teraszon. Utána sétahajóztunk egy kicsit, ahol fújt a szél, ezért életünkben először megnézhettük Ádámot összefogott hajjal. Meg a Tihanyi-félszigetet. Mire visszaértünk a kikötőbe, sikerült megfejtenünk, hogy a Jókai gőzhajó igazából dízelmotorral működik, de ez a látottak szépségén nem változtatott.
Este Marci és Norbi fürödtek a Balatonban, aztán Marci tüzet gyújtott, volt nála benzin. Tíz perc múlva már alig volt. Füstszagunk lett, és Balázs padja kicsit eltört, viszont a hosszas beszélgetés igazán ráfért már az osztályra.
Még nem is említettem, hogy a szállásunk egy átalakított óvoda volt Balatonudvariban, ahol jártak korábban más rákóczisok is. Most már meg van említve. Tényleg jó hely, tiszta, nincsenek bogarak, a bútorok újnak tűnnek, nagy a kert, és szagok is csak akkor vannak, ha erről az osztály gondoskodik. Gyurkovics tanár úr hozott röplabdát, Viki pedig három kötelet, úgyhogy lett egy rögtönzött hálónk is, emellett két csapatunk és szurkolótáborunk. A május eleji nap elintézte, hogy mindig az árnyékban állók kapják a pontot, mivel a túloldalon sokszor a labdát sem lehetett látni, ennek ellenére élveztük a közös játékot.
Aztán Árpi kapcsolatainak köszönhetően elmentünk vitorlázni, amit úgy képzeljetek el, hogy két pici hajótest között volt egy ponyva, abból kiállt egy hatalmas vitorla, és két-három fővel már ment is vízre az egész. Legnagyobb meglepetésemre mindenki túlélte, csak az egyik hajó borult fel kétszer, hála egy tízéves, Európa-bajnok kisfiúnak. A vele utazók szerint szándékosan csinálta, és ők sem ellenezték, mindenesetre a partról nézve vicces volt.
A szállásra visszaérve újra tüzet raktunk, Lili paprikás krumplit főzött bográcsban, a többiek pedig Középsulit néztek. Később mindenki két összetolt asztalnál beszélgetett, végül éjfél után mentünk csak aludni.
Kedd reggel elzárták a vizet egy hétre, és a reálosok egy része útra kelt Gyurkovics tanár úrral az Őrtorony-kilátó felé, de a két DÖK-képviselő kivételével mindenki hamar visszafordult. Fogalmam sincs, eltévedtek-e, mert DÖK-ös vagyok. A panoráma gyönyörű volt, szavakkal aligha tudnám leírni, és nagyon tetszett a kilátó, habár a turistautat lezárták, és csak az Apáti-hegy aljáról tudtuk megnézni. Mindenesetre érdemes volt nagyjából tizenegy kilométert sétálni a tűző napon, az osztályból nekem lett a legpirosabb fejem, Balázst védte a szemüvege, a szakálla és a haja. Ezalatt a többiek a technikai okokból lezárt partról nézték a Balatont, röpiztek, vagy beszélgettek az árnyékban, úgyhogy nekik is boldog délelőttjük volt, délután pedig hazavonatoztunk Budapestre.
Irodalomórán tanultuk, hogy az utazás identitásteremtő, és ez igaz lehet, hiszen… Na jó, ezt túl hosszú és bonyolult lenne most leírni. Úgy érzem, nálunk most alakult ki az osztályközösség úgy rendesen, jobban megismerhettük egymás azon oldalát, amelyet az iskola falai között nem láthatunk, és a kirándulás során az is kiderült, hogy egyedül Balázs képes kirakni a 7x7-es Rubik-kockát, de ő húsz perc alatt.
Lengyel Karola
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése